1 Krón. 16

Full text search

1 Krón. 16
1 Krón. 16.1
Mikor pedig bevitték * az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
1 Krón. 16.2
És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá * a népet.
1 Krón. 16.3
És osztogata * minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
1 Krón. 16.4
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
1 Krón. 16.5
Asáf vala a fő, * utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
1 Krón. 16.6
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek * vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
1 Krón. 16.7
Azon a napon adott Dávid először éneket * az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
1 Krón. 16.8
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek * minden népek között az ő nagy dolgait.
1 Krón. 16.9
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
1 Krón. 16.10
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
1 Krón. 16.11
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
1 Krón. 16.12
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, * a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
1 Krón. 16.13
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő * választottjának fiai!
1 Krón. 16.14
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
1 Krón. 16.15
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, * és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
1 Krón. 16.16
A melyet szerzett * Ábrahámmal; és az + Izsáknak tett esküjéről.
1 Krón. 16.17
Amelyet állíta * Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
1 Krón. 16.18
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
1 Krón. 16.19
Midőn ti számszerint * kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
1 Krón. 16.20
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a * másikhoz, és egyik országból más országba:
1 Krón. 16.21
Mégsem engedé * senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté + érettök.
1 Krón. 16.22
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, * prófétáimnak se ártsatok.
1 Krón. 16.23
Mind ez egész föld * énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
1 Krón. 16.24
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
1 Krón. 16.25
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
1 Krón. 16.26
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az * egeket.
1 Krón. 16.27
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
1 Krón. 16.28
Adjatok az Úrnak, * népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
1 Krón. 16.29
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
1 Krón. 16.30
Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
1 Krón. 16.31
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
1 Krón. 16.32
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
1 Krón. 16.33
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
1 Krón. 16.34
Tiszteljétek az Urat, mert * igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
1 Krón. 16.35
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, * gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
1 Krón. 16.36
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
1 Krón. 16.37
Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot * és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
1 Krón. 16.38
Obed-Edomot * és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
1 Krón. 16.39
Sádók * papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban + vala;
1 Krón. 16.40
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel * és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
1 Krón. 16.41
Hémánt is * és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
1 Krón. 16.42
És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
1 Krón. 16.43
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is * megáldja.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT