Jóel. 1

Full text search

Jóel. 1
Jóel. 1.1
Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.
Jóel. 1.2
Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?
Jóel. 1.3
Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek.
Jóel. 1.4
A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette * a hernyó.
Jóel. 1.5
Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!
Jóel. 1.6
Mert egy nép jött fel az én földemre, * erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné.
Jóel. 1.7
Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.
Jóel. 1.8
Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért.
Jóel. 1.9
Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak * a papok, az Úrnak szolgái.
Jóel. 1.10
Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt * a must; kiapadt az olaj.
Jóel. 1.11
Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása!
Jóel. 1.12
Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája * kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.
Jóel. 1.13
Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jőjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott * az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.
Jóel. 1.14
Szenteljetek * bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.
Jóel. 1.15
Jaj ez a nap! * Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.
Jóel. 1.16
Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!
Jóel. 1.17
Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona.
Jóel. 1.18
Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is!
Jóel. 1.19
Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és * láng perzselte le a mező minden fáját.
Jóel. 1.20
A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT