Jób. 14

Full text search

Jób. 14
Jób. 14.1
Az asszonytól született ember rövid életű * és háborúságokkal + bővelkedő.
Jób. 14.2
Mint a virág, * kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Jób. 14.3
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é * engem?
Jób. 14.4
Ki adhat tisztát * a tisztátalanból? Senki.
Jób. 14.5
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát * te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Jób. 14.6
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Jób. 14.7
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
Jób. 14.8
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Jób. 14.9
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
Jób. 14.10
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Jób. 14.11
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Jób. 14.12
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
Jób. 14.13
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!
Jób. 14.14
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék * az én elváltozásom.
Jób. 14.15
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Jób. 14.16
De most számlálgatod az én lépéseimet, * és nem nézed el az én vétkeimet!
Jób. 14.17
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, * és hozzáadod bűneimhez.
Jób. 14.18
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is * elmozdul helyéről;
Jób. 14.19
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
Jób. 14.20
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Jób. 14.21
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Jób. 14.22
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT