Ján. 18

Full text search

Ján. 18
Ján. 18.1
Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl * a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének + ő és az ő tanítványai.
Ján. 18.2
Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival.
Ján. 18.3
Júdás * azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
Ján. 18.4
Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?
Ján. 18.5
Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt.
Ján. 18.6
Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.
Ján. 18.7
Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.
Ján. 18.8
Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;
Ján. 18.9
Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem * el.
Ján. 18.10
Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, * kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
Ján. 18.11
Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe * a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
Ján. 18.12
A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt,
Ján. 18.13
És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala.
Ján. 18.14
Kajafás * pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
Ján. 18.15
Simon Péter * pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába,
Ján. 18.16
Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.
Ján. 18.17
Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.
Ján. 18.18
A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.
Ján. 18.19
A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.
Ján. 18.20
Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
Ján. 18.21
Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, a miket nékik szólottam.
Ján. 18.22
Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?
Ján. 18.23
Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
Ján. 18.24
Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a * főpaphoz.
Ján. 18.25
Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának * azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.
Ján. 18.26
Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
Ján. 18.27
Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas * azonnal megszólala.
Ján. 18.28
Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala * pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, + hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
Ján. 18.29
Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
Ján. 18.30
Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.
Ján. 18.31
Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
Ján. 18.32
Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, * hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
Ján. 18.33
Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a * Zsidók királya?
Ján. 18.34
Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?
Ján. 18.35
Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
Ján. 18.36
Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
Ján. 18.37
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
Ján. 18.38
Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.
Ján. 18.39
Szokás * pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
Ján. 18.40
Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala. *

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT