Ezék. 24

Full text search

Ezék. 24
Ezék. 24.1
És lőn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:
Ezék. 24.2
Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon * jött Jeruzsálemre.
Ezék. 24.3
És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.
Ezék. 24.4
Gyűjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.
Ezék. 24.5
Végy válogatott juhokat, és * tégy máglyát a csontoknak is a fazék alá; forrald erősen, még csontjai is főjjenek benne.
Ezék. 24.6
Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, * a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.
Ezék. 24.7
Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára * ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
Ezék. 24.8
Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.
Ezék. 24.9
Azért így szól az Úr Isten: * Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!
Ezék. 24.10
Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfőjjenek.
Ezék. 24.11
És állítsd üresen az ő szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék * rozsdája.
Ezék. 24.12
A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az ő sok rozsdája, tűzbe hát rozsdájával!
Ezék. 24.13
A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom * haragomat rajtad.
Ezék. 24.14
Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.
Ezék. 24.15
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 24.16
Embernek fia! ímé, én elveszem tőled * szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.
Ezék. 24.17
Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s * ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.
Ezék. 24.18
És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.
Ezék. 24.19
És mondá nékem a nép: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit jelentenek ezek nékünk, hogy te így cselekszel?
Ezék. 24.20
És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:
Ezék. 24.21
Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én megfertéztetem szenthelyemet, a ti erősségteknek * kevélységét, szemeitek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.
Ezék. 24.22
És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,
Ezék. 24.23
S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.
Ezék. 24.24
És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint ő cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljő; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Ezék. 24.25
És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tőlök erősségöket, dicsőségök örömét, szemeik gyönyörűségét * és lelkök kívánságát, fiaikat és leányaikat:
Ezék. 24.26
Azon a napon, a ki megmenekült, eljő hozzád, hogy hírt mondjon néked.
Ezék. 24.27
Azon a napon * megnyílik szád ott a megmenekült előtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT