Ésa. 14

Full text search

Ésa. 14
Ésa. 14.1
Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
Ésa. 14.2
És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
Ésa. 14.3
És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
Ésa. 14.4
E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
Ésa. 14.5
Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
Ésa. 14.6
A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
Ésa. 14.7
Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
Ésa. 14.8
Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai * ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
Ésa. 14.9
Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
Ésa. 14.10
Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
Ésa. 14.11
Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled * pondrók!
Ésa. 14.12
Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
Ésa. 14.13
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet * hegyén messze északon.
Ésa. 14.14
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Ésa. 14.15
Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
Ésa. 14.16
A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
Ésa. 14.17
A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
Ésa. 14.18
A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,
Ésa. 14.19
Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
Ésa. 14.20
Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva * sem!
Ésa. 14.21
Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
Ésa. 14.22
És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;
Ésa. 14.23
És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.
Ésa. 14.24
Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
Ésa. 14.25
Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, * és terhe válláról eltávozik.
Ésa. 14.26
Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt * kéz minden népek fölött.
Ésa. 14.27
Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
Ésa. 14.28
A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.
Ésa. 14.29
Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.
Ésa. 14.30
És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
Ésa. 14.31
Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, * mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem!
Ésa. 14.32
És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT