Ézs. 2

Full text search

Ézs. 2
Ézs. 2.1
Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:
Ézs. 2.2
Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép.
Ézs. 2.3
Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből.
Ézs. 2.4
Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.
Ézs. 2.5
Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!
Ézs. 2.6
Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak.
Ézs. 2.7
Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma.
Ézs. 2.8
Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak.
Ézs. 2.9
Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik.
Ézs. 2.10
Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől!
Ézs. 2.11
Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.
Ézs. 2.12
Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd megalázott lesz;
Ézs. 2.13
a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, Básán minden tölgyfája ellen;
Ézs. 2.14
minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen,
Ézs. 2.15
minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen,
Ézs. 2.16
minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen.
Ézs. 2.17
Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.
Ézs. 2.18
A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.
Ézs. 2.19
Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
Ézs. 2.20
Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük.
Ézs. 2.21
Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
Ézs. 2.22
Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT