Zsolt. 30

Full text search

Zsolt. 30
Zsolt. 30.1
Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
Zsolt. 30.2
Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
Zsolt. 30.3
URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Zsolt. 30.4
URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
Zsolt. 30.5
Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!
Zsolt. 30.6
Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
Zsolt. 30.7
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
Zsolt. 30.8
URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.
Zsolt. 30.9
Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz:
Zsolt. 30.10
Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
Zsolt. 30.11
Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam!
Zsolt. 30.12
Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
Zsolt. 30.13
Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT