Megjegyzések
Megjegyzések
A románok első sikereiken felbuzdulva, elvitázhatatlan energiával és következetességgel folytatták megkezdett munkájukat, ami a vörösök szétmállását úgyszólván óráról-órára kétségbeejtő módon növelte, úgy hogy április 18-án, nagypénteken, amint az a 49. számú vázlaton is látható, a vörös front már teljesen darabokra van tépve, az egyes dandár- és egyéb csoportok minden összeköttetés és tekintet nélkül a szomszédokra, addig mentek vissza, amíg nyugtuk nem volt az üldöző ellenségtől; a 24. székely csoport Nagykárolyt harc nélkül adta fel. A 6. hadosztály nem annyira az ellenség nyomása, mint a saját csapatok teljes dezolálása folytán nemcsak keleti, hanem déli frontját is átlag 20–25 km-rel vonta hátrább.
Ennek hatása alatt a forradalmi munkás- és katonatanács másnap a Népoperában gyűlést tartott, amelyen a népbiztosok beszédeinek hatása alatt elhatározták, hogy a tanácsköztársaság védelmére minden proletárnak fegyvert kell fognia és a következőnapon, húsvét vasárnapján, mint tudjuk, újból nagy garral, de annál kevesebb eredménnyel meg is indult a toborzás.
Pedig világos volt, hogy ha a fronton magukról annyira megfeledkezett csapatok új megbízható támaszt nem kapnak, akkor nincs hatalom, mely a proletárdiktatúrát a közeli biztos bukástól megmenthetné. Az a kép, melyet a hadügyi népbiztosság egyes csapatokról, így kivált a 6. hadosztálybeliekről e napi helyzetjelentésében (53. sz. melléklet) nyújt, mélyen elszomorító mindnyájunkra nézve, tudván azt, hogy ezek a csapatok, ha vörösök is, de azért mégis csak magyarok voltak. Az, amit a 46. ezrednek egyes részei (az I. és II. zászlóalj szavazása stb.) műveltek, katonai szempontból nem eléggé megbélyegezhető, a fegyelmet és rendet lábbal tipró ocsmány cselekedet. A 39. dandár csapatai sem csinálták sokkal különben a dolgot, míg a székelyek azon ténykedésükért, hogy itt-ott ideig-óráig helyt állottak, legalább némileg enyhébb elbírálására tarthatnak igényt. Azért nagy az a szégyen, amely őket e napon érte: román lovasság áttörte a frontjukat és egyik zászlóaljukat úgyszólván végképp tönkretette. Ez az áttörés, legalább az én nézetem szerint, úgy értendő, hogy az 1. és 24. dandárcsoportok közötti hézagban, Erdőd és Királydaróc között, a román lovasoszlop – eszerint tehát nem harcoló, hanem csupán menetelő csapatot kell alatta értenünk – egyszerűen átsétált és úgy került a mit sem sejtő 24. dandár oldalába és hátába. Ezt a megkerülést a román lovasoszlop úgy látszik igen ügyesen és teljesen észrevétlenül hajtotta végre, miáltal sikerült a 21/II. zászlóaljat a legteljesebb mértékben meglepnie és soraiban pánikot keltve, azt úgyszólván teljesen tönkre vernie.
Felette érdekes, amit a 6. hadosztályparancsnokság a hivatásos tisztekről és altisztekről mond. Kár ezekért a szegény áldozatokért, akik jobb ügyhöz méltó buzgósággal és lelkiismeretességgel tették meg utolsó leheletükig kötelességüket. Épp oly találó a hadosztályparancsnokságnak a mindent felett túlzó politikai megbízottakra és az alsóbbrendű vezetőkre vonatkozó megjegyzése is.
A Tombor két rendeletében foglaltak kétségkívül helyes taktikai eszméken alapulnak. Csakhogy ily züllött állapotban levő csapatoknál még a leghelyesebb taktikai elvek és a parancsnokok még oly célszerű intézkedése is csak annyit ér, mint mikor az ember falra borsót hány. Pláne ily messze hátulról a hadügyi népbiztosság zöld asztala mellől, a csapatokhoz kerülő rendelkezések nem is lehettek olyan hatályosak, mint ha azok a csapatok élén és az események gyújtópontjában álló vezetők részéről nemcsak parancsilag elrendeltetnek, hanem gyakori személyes meggyőződés, ellenőrzés és ismételt kioktatás révén lassan, de biztosan ojtatnak be a csapat vérébe.
A dolgoknak ily általános rosszra fordulása mellett a két mellék hadiszíntérről beérkezett jelentések is bizonyára alkalmasak voltak egy kis nyugtalanságnak, vagy legalább is kellemetlen érzésnek kiváltására.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
