Harcok Görömbölynél. 1849. július 23-án és 24-én.
Harcok Görömbölynél.
1849. július 23-án és 24-én.
1849. július 23-án és 24-én.
Cseodajev a július 22-ikéről 23-ikára hajló éjjel parancsot kapott, hogy hadtestével Miskolc felé előnyomulva, Görgeyt támadja meg s ha ez visszahúzódnék, Tokajig üldözze s iparkodjék őt a Tisza jobbpartján visszatartani, ha pedig mégis átkelne a Tiszán, szállja meg Tokajt, ahol olyannemű előkészületeket szinleljen, mintha az egész sereg ott szándékoznék átkelni; a hadtest zöme ellenben további rendeletig Miskolcnál maradjon.
E parancshoz képest Cseodajev július 23-án reggel csupán lovasságból álló elővédjét a 11-ik gyalog hadosztály 1-ső dandára, a 4-ik vadász zászlóalj, 1 utász század és 2 üteg által megerősítvén e csapatokkal Kusnetzov altábornagy délelőtt 1/211 órakor Vattáról elindult Miskolc felé.
Miután e napon vett parancsa folytán Pöltenberg is kémszemlére indult, a két fél elővéde a Harsánytól északra elterülő magaslatokon bukkant egymásra. Az orosz különítmény élén haladó 41. számú kozák ezred a magyar huszárokat Harsányból az erődig visszaűzvén, ott Pöltenberg gyalogsága által tüzzel fogadtatott. Erre Kusnetzov az említett kozák ezredet az ellenséges állás megkerülésére rendelte, azzal arcban pedig 4 zászlóaljat tüzérségével fejlődtette fel s egyidejüleg a két szárny ellen 2-2 lovas századot rendelt ki. A gyenge magyar előcsapatok harcolva az aranyosi korcsmáig húzódtak vissza, melynek környékén körülbelül egy óra hosszat foglalkoztatták az ellenséget, hogy a kémszemlére kirendelt csapatok zöme, 4 zászlóalj, 1 huszár ezred és 4 löveg, a hátrább fekvő erdős magaslatokon át a Kutyavacok körül kiszemelt állásba bántatlanul visszajuthassanak.
Az aranyosi korcsmánál helyt álló magyar osztagok megkerülésére Kusnetzov ismét a 41-es kozákokat rendelte ki, kiknek egy magyar osztagot meglepően oldalba fogniok sikerült s bár a huszárok ellentámadásba mentek át, az egész gyenge magyar had a főállásba húzódott vissza, ahova időközben Pöltenberg még újabb erősbítéseket s különösen nagyobbszámú tüzérséget vont előre.
Az oroszok csak óvatosan követték az erdőkön át harcolva visszavonuló magyar csapatokat, úgy hogy majdnem 4 órába került, míg az erdő északi szegélyéig előre juthattak, ekkor aztán Pöltenberg a szemben fekvő magaslatokról oly hatásos tüzér tüzet fejtett ki ellenük, hogy Kusnetzov jobbnak látta az erdő leple alatt szépszerivel ismét Vattára visszahúzódni.
A veszteség mindkét részről jelentéktelen volt; az oroszok állítólag csak 3 halottat és sebesültet, a magyarok talán valamivel többet vesztettek. Ez utóbbiak részén különösen Axmann Vince őrnagy tűntette ki magát zászlóaljának élén.
A kémszemle-ütközet hirére Görgey, másnapra komoly támadásra számítván, meghagyta Pöltenbergnek, hogy 24-én az ütközetet ne csak elfogadja, hanem amíg csak lehet, tartsa magát állásban, azután pedig a III. hadtestre Sajó balpartjára húzódjék vissza. Hogy pedig Sassnak és Grabbenak Rimaszombat felől jövő oszlopa ellen is födözze magát, elrendelte Görgey, hogy a VII. hadtest diósgyőri különítménye, valamint az 1. hadtestnek Sajó Szent-Péteren álló fele 24-ike folyamán állásaikban megmaradjanak.
Pöltenberghez intézett parancsát Görgey 24-én reggel arra a téves hirre, hogy a VII. hadtesttel szemben az egész orosz sereg zöme áll összpontosítva, oda módosította, hogy minden ütközet elől kitérve, azonnal a Sajó mögé vonuljon vissza, csak hogy mire ez a parancsmódosítás rendeltetési helyére jutott, Pöltenberg már meg volt támadva. Cseodajev ugyanis július 24-én reggel hadtestének zömével Ábrányból Vattára nyomult előre, ahol a Kusnetzov alatti elővéddel egyesülvén, tovább folytatta támadó előnyomulását Miskolc felé. Elől a miskolci országúton a 41. és 51. számú kozák ezredek haladtak, utánuk a 4. számú lövész zászlóalj, a 11-ik gyalog hadosztály 1-ső dandára s utána az egész 12-ik gyalog hadosztály következett; 2 huszár ezred a 7. számú könnyű lov. üteggel, továbbá 3 kozák század a 6. számú kozák üteggel Vattáról Emődön és Mályin át a Kutyavacoknál állást foglalt magyarok baloldalába irányíttatott. Cseodajev a „Kakas nyilás” nevezetű magaslatot borító erdő északi széléhez érve, ott a 4. lövész zászlóalj és két gyalog ezred födözete alatt a műúttól két oldalt 2 üteget vonultatott fel, a 41. és 51. számú kozák ezredeket pedig az ellenséges állás két szárnyának megkerülésére rendelte ki.
Pöltenberg az erdő szélén megjelenő oroszokat igen élénk lövegtüzzel fogadta, midőn azonban a kozákok állásának mindkét oldalát körülrajzották, az orosz tüzérség tüze pedig mindinkább hevesebb lett, mely mellett immár a gyalogság is támadáshoz készült, tekintve továbbá, hogy ekkor érkezett be Görgey módosító parancsa is, - Pöltenberg lassan és harcolva Görömböly felé, a tőle közvetlenül délre elterülő magaslatokra kezdett visszavonulni, odahagyott állását pedig az orosz 4. lövész zászlóalj és a 11-ik gyalog hadosztály 1-ső dandára 2 üteggel szállotta meg.
Uj állásukban ismét jó ideig tartottak ki a magyarok s csak midőn a Mályin át irányított megkerülő orosz hadoszlop oldalukat fenyegette, adott Pöltenberg a további visszavonulásra parancsot. Csaba előtt újból állást foglalt Pöltenberg, de csak azért, hogy diósgyőri különítményének Miskolcra vonulását bevárja s midőn erről jelentést vett, az egész VII. hadtestet odavezette vissza. Említtet város előtt az oroszok üldözése is véget ért, úgy hogy innentől kezdve már bántatlanul folyt a további visszavonulás Felső-Zsolcáig, ahova a hadtest csak az éj beálltával érkezett meg.
Cseodajev 3 zászlóaljjal és 1 üteggel Miskolcot szállotta meg, hadtestének fenmaradó részével pedig Csaba mellett ütött tábort. Görgey még az ütközetre következő éjjel a következő mozdulatokat hajtatta végre: a Sajó vonalát Ódodtól Alsó-Zsolcáig a VII. hadtest, Zsolcától Arnóthig pedig a III. hadtest szállotta meg; az I. hadtest Szikszónál összpontosult, hogy a Sajót Arnóthon fölül megfigyelve, egyúttal a jobboldalt is fedezze. Görgey főhadiszállása még az éj folyamán Ongára, 25-én pedig Gesztelyre ment.
Július 24-én az oroszok Görömböly előtt 21 embert vezstettek; a magyarok vesztesége ismeretlen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
