230. HENRI BERNSTEIN ÚJ DARABJA
230. HENRI BERNSTEIN ÚJ DARABJA
Henri Bernstein-nek a párizsi Renaissance-színházban egy új darabját mutatták be. A tolvajt (Voleur). Bernsteint ismeri a budapesti közönség. Vérbeli drámaíró, ki szereti a drámát magáért a drámáért s ha lélektani és filozófiai mélységeket nem is keres és távol is áll a szimbolizmustól, alakjai mindig érdekesek, cselekménye izgató, szenvedélyes. Ez a rutinos francia gondolatokat nem kelt fel, de azért mindig bele tud markolni az idegeinkbe. Érdekel, meghat, megindít. A Baccarat és Jászol szerzője tehát inkább dramaturg, mint drámaíró. Új darabját is Scribe és Sardou modorában írta meg. A tolvaj s a hősnő egy fiatal szerelmes asszony: Marie Louise Voysin. Ez a költekező, bájos és szenvedélyes asszony nagyon szereti a férjét. Boldog, nyugodt családi életet élnek, egyedül Raymond Legardes, egy gazdag kávékereskedőnek családjától környeztetve. A kereskedőnek fia, Fernand beleszeret Marie-ba, a fiatalasszony azonban csak gyerektréfának tartja a tizenkilenc éves ember szerelmét. Ugyanabban [az] időbenazonban észreveszi Fernand atyja, hogy szekrényéből rendszeresen lopják a pénzt. A nyomozó rendőrhivatalnok bizonyítékok alapján kideríti, hogy a tolvaj nem más, mint Legardes saját fia, Fernand. Senkisem meri a szemébe mondani. Végre Marie tudatja vele a vádat s Fernand bevallja a bűnét. Apja zokogva, megsemmisülten roskad össze. A második felvonásban Marie és férje a történtekről beszélnek a hálószobájukban. A férj egy zsebkés lapjával megpróbálja kinyitni feleségének szekrényét. És sikerül neki. A zár enged s a finom csipkék és fehérneműk között egy pénztárcát talál s – benne az ellopott pénzt. Riadtan néz a feleségére s a nő szeméből sugárzik a borzasztó vallomás, hogy ő a tolvaj. A férj hosszas könyörgés után végre megbocsát neki, szenvedélyesen, vadul ölelkeznek össze. S ebben az őrületes ölelésben villan fel a férj agyában, hogy a fiatal Fernand áldozat, a feleségének áldozata és talán kedvese, talán szeretője is. A nő tagad. Vitáznak, sértegetik egymást s álmatlanul, megtörve várják a hajnalt. A harmadik felvonásban azután megoldódik a csomó. Az apa fiát Braziliába küldi, hogy feledjen és feledtessen, abban a pillanatban azonban, mikor az összetört fiatal ember már-már útnak indul, Marie bevallja a bűnét. Öröm, meglepődés, zavar. A férj a nemes és kijózanult fiatalembernek, ki felesége képzelt szerelméért a becsületét is kockára tette, kész szívvel bocsát meg és nem ő, hanem a házaspár megy Braziliába. Marie mosolyogva nyújtja Fernand-nak a kezét… Ezzel végződik a darab. A férjet Guitry, a hősnőt Madame Le Bargy brilliáns művészettel játszotta. A párizsi lapok hosszú életet jósolnak Bernstein nagysikerű darabjának.
Budapesti Napló 1906. december 12.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
