63. A HÉTRŐL
63. A HÉTRŐL
Az ijesztő mozdulatlanság, a rejtelmes talányosság, a lekötött virágzó erők csodás szimbólumát látom: a szfinkszet. Mi történik most – jaj, vele?… A szfinksz megmozdult… Világrendülés?… Csillaghullás?...
...A Szfinksz megmozdult, nem azért, hogy megelevenedjék, hanem csak hogy összeomoljon.
Az új világ nem tűri meg a lekötött nagy erőket s a rejtelmes némaságot.
E modern világban minden kis atomnyi erő mível valamit, dolgozik. Az atomok összeállnak sziklaóriásokat törni. A nagy, egyedül álló tömegnek, erőnek nem kedvez a korszak. Álljon félre, de ne ijesztegessen az élet nagy országútján. Íme, ezért omlott össze a szfinksz, s mi néhányan olyan szfinkszecske-szerű lények háborodott szívvel, jajgatva mondjuk:
– Óh, hogy a szfinksznek is össze kellett törnie!…
*
Volnék én a nagyváradi társadalom egy úgynevezett vezető alakja, s volnék én – mondjuk – a szabadelvű pártnak választmányi tagja.
Szólnék én egy gyűlésen így:
– Tisztelt Uraim! Mint a lapokból olvashatták, nagy esemény elé néz ez az ország. Okvetlen Arisztidesz, pártunk kiválósága, öt nap múlva ünnepli az ország fővárosában dicső politikai pályafutásának hetedfél éves évfordulóját. E nagy ünnepről nem hiányozhat híres Nagyvárad. Indítványozom, küldöttség utazzék föl e nagy napra Budapestre, s e küldöttség vegyen részt az Okvetlen Arisztidesz tiszteletére rendezendő nagy banketten is.
Szólnék én így – igen nagy éljenzések között ülnék le ez „emelkedett szellemű, lelkes hangú, szép beszéd” után, s bizonyos lehetnék afelől, hogy Arisztidesz úr bankettjén ott ül egy sereg nagyváradi „vezető alak”.
Megyünk mi bankettre, megyünk jubileumra különvonattal, megyünk deputációba hatalmas miniszter urakhoz, megyünk kaszárnyaépítés, megyünk Ős-Budavár, megyünk bélyeglelet, megyünk unalom okából… Szilágyi Dezső temetésén nem volt egyetlen lélek nagyváradi sem…
*
Egy anarchista bélésű argumentumot mondunk. Ne tessék nagyon a terhünkre róni.
Mi talán elmehetnénk a divatos vélekedésben egészen odáig, hogy azok a bizonyos kegyes, szamaritánus, kegyelmes vagy humánus érzelmek sem egyebek az emberi egoizmus kitöréseinél. Megértjük, ha valaki teljesen opportunus elvek szerint él, s az én igényei szerint cselekszik. Megértjük, ha valaki nem akar rabja lenni az úgynevezett lágy érzelmeknek.
De ez mind – már pedig elég anarchista hipotézisek mellett – sem menti a Szilágyi Dezső ravatalától való távolmaradást. Szilágyi a liberalizmus legerősebb oszlopa volt. A liberalizmus pedig nekünk mindenha opportunus! Ezt dokumentálni szent kötelességünk.
*
A kánikulai meleg nagy csodára életben hagyott bennünket. Két nap óta immár a végrendelkezés szükségessége nélkül mehetünk ki az utcára nappal is. Az bizonyos, hogy a szörnyű hőség elzavarta nyaralni még azokat is, kik már kibékültek a gondolattal, hogy az idén itthon maradnak. Az idő tűrhetőbbre válásával most mára ismét megindult a nyári nagyváradi élet szórakozása: a pletyka. Állandóan űzzük, nem szükséges bizonyára a mutatványszámok közlése.
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 4.
Dyb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
