Amerikai visszaemlékezés egy magyar falura
Amerikai visszaemlékezés egy magyar falura
FORDÍTOTTA: TÓTH JÁNOS ALEZREDES
Öcsöd egy mezőgazdaságból élő csendes kis falu.
1945-ben kb. 8000 lakosa volt, akik nádtetős házakban éltek és rossz utakon jártak. Ma szép cseréptetős házak és jó minőségű utak jellemzik, de a lakosság csak 4500 fő. A falu legnagyobb munkaadója a mezőgazdasági szövetkezet, amely 800–900 embert foglalkoztat.
Nincsenek írásos emlékek, de még sok élő tanúja van az egykori eseményeknek. Az emberek emlékezetében úgy élnek a történtek, mintha tegnap lett volna.
Egy asszony így emlékezett:
– Körülbelül délben erős, süvítő, fémes hangot hallottunk. A repülő a falu keleti széle felett körözött és ejtőernyősök ugrottak ki belőle. A gép egyre lejjebb ereszkedett, és végül a földnek csapódott. A szárny egy méter mélyen vágódott a földbe, és elvágta a falu vízvezetékét. Az égő törzs megrongált három házat, de nem sérült meg senki.
Bob Hastings beszámolója:
– Még csak 19 éves kölyök voltam, gépágyúkezelő a B–24-es repülőgépen. 1945. január 15-én bécsi célpontra szálltunk föl. Soha nem értünk oda. Gépünkön komoly műszaki probléma adódott. Az egyik motort ellőtték, a másik elszabadult és rengeteg olaj elfolyt.
Azon tanakodtunk egymás közt, vajon elkapnak-e vagy sem. Keleti irányt vettünk és megpróbáltuk az orosz vonalakat elérni, de a gép egyre veszített magasságából.
Kidobáltunk a repülőből mindent, amit csak tudtunk, hogy könnyebb legyen, de a pilóta végül utasított bennünket a kiugrásra. Kimásztunk a nyitott bombakamra fölé és kiugrottunk.
Szántóföldön értem földet. Összehajtottam és elrejtettem az ejtőernyőmet, akkor már közeledett felém néhány fiatal fiú. Barátságosnak látszottak, így elmentem velük a közeli tanyára. Ott vetettem le nehéz repülősruhámat, teát ittam, ettem valamit, amikor egy orosz lovasjárőr ránk talált. Szánkón vittek a faluba.
Egy képet őriznek erről a szánkóról a falu múzeumában.
Az eset csattanója, hogy az amerikaiak nem tudták, hogy földetérésük helye német vagy szovjet terület-e. A szovjetek nem tudták, hogy ők németek vagy amerikaiak, és még egy gépdarab sem volt, amellyel személyüket igazolhatták volna. Bob a faluban csatlakozott a legénység „feléhez”. Egy éjszakát és két napot töltöttek a faluban, mielőtt átszállították volna őket a városba. Az egész csoport végül Aradnál találkozott. Később vonattal Bukarestbe utaztak, majd folytatták útjukat Görögországon és Nápolyon keresztül csapatukhoz.
Az egykori legénység tagjait tanyákon helyezték el, és másnap vitték el őket a baleset színhelyére, ahol az egyik gazda emlékezett egy amerikai repülősre, aki ingujjával törölgette a gép égett emblémáját.
1990. május 30-án Bobot és feleségét virággal köszöntötte a városháza előtt Molnár Bálint tanácselnök, a helyi újság-, és tv riporterekkel körbevéve.
Az autóoszlop a baleset helyszínére hajtott, csatlakozott hozzájuk egy újságírókat szállító helikopter és egy ló vontatta szénásszekér is. Az emberek kijöttek a házakból, és mesélni kezdték a régi történeteket.
Bob beszállt a tudósítói helikopterbe, onnan szemlélte a terepet. Számára ez volt a nap fénypontja.
Délután négyre kihirdették a találkozót a nap hősével. A rendezvényteremben 100–130 ember jelent meg, akik érdeklődéssel hallgatták a történet részleteit, majd miután Bob válaszolt a feltett kérdésekre, megtapsolták.
Bob bemutatkozása nagy sikert aratott, elmondta, hogy 65 éves, három gyereke és négy unokája van, valamint bemutatta feleségét, aki egyetemi professzor.
Bob és felesége Jean, még ott töltött egy éjszakát a tanácselnök vendégeként, és másnap megtekintette Szolnokon a repülőgépmúzeumot.
Az embereket meglepte, hogy egy amerikai törzsőrmester, aki sikeres üzletember, még gondol a 45 évvel ezelőtt történtekre.
Bob mesélt a legénység többi tagjának további sorsáról is. Véleménye szerint történetük eléggé átlagos: Ketten a légierőnél maradtak. A pilóta ezredesként az űrprogramban dolgozik. A másodpilóta fogorvos San Franciscóban. A csoport egyik tagja 8 éve meghalt, egy másik pedig halálos beteg.
A többiek várják beszámolóját erről az utazásról.
(Tudományos Kiképzési Közlemények 1990/6. sz. Szolnok MH, Repülő Műszaki Főiskola kiad.)
A 15. AAF 456. BG-ba tartozó B–24J bombázógépe, amelynek gyári száma 42. 51715 volt, 11292 MACR-szám alatt eltűnt, 10 fővel zuhant le Öcsödnél.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
