V. A) A család vörös, helyesebben sárosfalvi vonala.
I. Ulrik és leszármazói.
Ulrik, akit okleveleink Udalriknak is neveznek legelőször 1450-ben tűnik fel, mikor atyjával s két másik testvérével 10 sárosfalvi és egy bári sessiót Guthakarcsai Lászlónak elzálogosítanak, 1457 körül, másik két testvérével az óbudai apácák újfalusi birtokához tartozó Palakata nevű rétet hatalmasul elfoglalja s sárosfalvi birtokukhoz csatolja. Ez az ügy perre vezetett, mely hosszabb huzavona után 1471-ben jutott dülőre, mikor királyi paranccsal három káptalan is teljesített vizsgálatot, ú. m. a győri, pozsonyi s budai. A káptalanok vizsgálata az apácák panaszát igaznak találván, a tettesek a király szine elé megidéztettek. 1468-ban két fitestvérével kívánja magát egy hideghéti és sülyi (?) birtokba beiktattatni s e részben királyi beiktató parancsot eszközöl ki.
1494-ben a sárosfalvi felső és alsó részen fekvő részbirtokait testvérének Péternek 25 magyar 24aranyforintban zálogba adja azzal a korlátozással, hogy azt csak ő és utódai válthassák ki. Mikor a pozsonyi káptalan 1502-ben az imént említett testvérének Péternek Katalin nevű leányát, aki Sárosfalvi István neje volt, az atyja által neki hagyományozott birtokba május 18-án be akarta iktatni, Bittó Imre nemcsak a saját, hanem még Ulrik nevében is ellentmondott a beiktatásnak. Ezután többé nem találkozunk vele. Az 1510. évi okleveleink már néhainak mondják. Gyermekei: 1. Péter. Sem ő, sem alább említendő fitestvérei nem lehettek jó gazdák. Az 1510-ik esztendőben ugyanis birtokaikat Alszászi Simon fia Istvánnak s nejének Bittó Katalinnak zálogosítják el 200 magyar aranyforintban. Ez alól azonban kivették azt a két és fél nemesi sessiót, meg a gellyénbartszegi dülőben Bittó Imre szomszédságában fekvő egyholdas szántót, mely leánynegyed címén nőtestvérüket Ágotát, Új (Wy) László feleségét illeti, amelyet annak egyidejűleg kiadtak. Zavaros pénzügyi viszonyaira mutat az is, hogy 1520-ban egész sárosfalvi részbirtokát 200 magyar aranyforintban Hédervári Ferencnek kényszerült elzálogosítani.
A következő, 1521. évben mint szomszédos birtokost említik s ezzel el is tűnik.
2. János. Ennek csak 1510. évi szerepléséről tudunk Péter fitestvérével. Gyermekei:
a) Gábor, aki János testvérével 1545-ben intőparancsot eszközöl ki Alszászi István és Bittó Katalin fia: Alszászi Sebestyén ellen, hogy az a saját, apai örökjószágukat és öregatyjuk Ulrik néhai testvérének Péternek nála zálogban lévő birtokrészeit a zálogos összeg letétele mellett bocsássa ki. Ennek az intésnek azonban aligha lehetett foganatja, mivel a zálogváltási perben az alperes az elzálogosítást ugyan elismerte, azonban a jelzett birtokokra öröklés czímén maga is igényt tartott. Az országbíró ez ügyben hozott ítéletének lényegét a vonatkozó oklevél hiányossága miatt abból megállapítani ugyan nem lehet, de a pozsonyi káptalannak ez ügyben az országbíróhoz küldött jelentése jó okkal enged arra következtetni, hogy ez utóbbi a zálogos birtokok becslését s a felpereseknek a becsérték letétele után a zálogos birtokba leendő beiktatását rendelhette csak el. A káptalan becslése szerint ekkor a II 1/2 jobbágytelekből a két népes telek 8, az épülettel bíró, de nem népes telek két, a 8 1/2 üres telek pedig 8 1/2 magyar forintot ért.
Gábor 1549-ben abból a perből kifolyólag, melyet nagynénjével Új Lászlóné, Bittó Ágotával együtt a királyi kuriában Bittó Imre fiai: Boldizsár, Gáspár és Menyhért ellen folytatott s melyben Új Lászlónénak tekintélyes kiadásai voltak, fogott bírák közvetítésével megegyezést létesített. Az egyesség értelmében Bittó Boldizsár azt az esküt, melynek alapján Új Lászlóné a költségeket tőle felvehette volna, elengedi, viszont ez utóbbi néhai Bittó Péter Sárosfalva felső részén fekvő két nemesi sessióját minden tartozékával amannak átengedi.
b) János. 1562-ben a Kéméndyekkel együtt esküszik az esztergomi káptalan előtt, 1564-ben pedig a pozsonyi káptalani kiküldött a Ferencz János kuriáján elkövetett hatalmaskodása miatt királyi idéző parancsot kézbesít neki, felesége Klára útján.
3. Tamás, akit szintén már említett 1510-iki ténykedéséből ismerünk.
4. Ágota. Új László neje. 1545-ben Alszászi Sebestyén az általa Ágota fitestvérei birtokába beruházott 200 forintot neki elengedi, Ágota viszont ennek fejében Sárosfalván két üres nemesi 25telket enged át Alszászinák 1548-ban unokaöccsével, Gáborral egy sárosfalvi kuriáját örökjoggal Ferencz Jánosra ruházza át s még ugyanezen esztendőben a tolnavármegyei bikagh-i és zarándok-i részjószágait említett unokaöccse sárosfalvi birtokrészeivel elcseréli. Utóbb 1555-ben atyai nagybátyja, László utódai intőlevelet bocsáttatnak ki ellene, hogy az őt megillető leánynegyed pénzbeli értékének letétele mellett adja ki a fiágat illető birtokokat, melyek unokaöccse János magszakadása folytán csakis őket illetik. Hosszas huzavona után ez a per kb. 100 év mulva 1650-ben a fiágiak győzelmével végződött.