András lévén a család azon tagja, kit az oklevelek legelőször említenek Bittó néven ennek archaikus alakjában, röviden meg kell emlékeznünk ezen név eredetéről és előfordulásáról is.
A nélkül, hogy abból bármiféle kapcsolatra akarnánk következtetni, megállapíthatjuk, hogy a Bittó név archaikus alakja mint személynév már jóval korábbról ismeretes, mint azt a Királyfalviakból lett Sárosfalvi és Nadasdi nemesek, a pozsonyvármegyei Bittók ősei felvették. Legrégibb adat az 1263-iki, mely évtől 1395-ig körülbelül 18 ilynevű egyént találhattunk.
A nyelvtudomány megállapítása szerint a Bittó név a Vid keresztnévből ered, mely a naptárakban és irott emlékeinkben mint szt. Vid fordul elő. Ennek a latinban Vitus, az olaszban Vito, a románban Vit, a németben Veit, a csehben ugyancsak Vit, a tót- és szlovénben pedig Vid felel meg. A latin «v» már most a magyarban is könnyen válhatott «b»-vé, mint ezt a Batthyánymisekönyvben az október hó 31-ik napján előforduló Bolffgang = Wolfgang név is mutatja, de az sem lehetetlen, hogy a köznapi latin kiejtésben a «v» bilabialis hang volt, mint p. o. Verona = cseh Berun, német Bern; Venecia = cseh Benatky, Vitus = magyar Bitó, a horvát, dalmát Bitte, Bittoje közvetítésével.
Abból, hogy a pozsonyvármegyei Bittók között a Bythou, Bythow név felléptéig kimutathatólag a Vid név nem fordul elő s hogy éppen Pető (Pethew) fiánál Andrásnál találjuk ezt a nevet első ízben Zsigmond király már említett levelében, mellyel a proscribált Andrásnak megkegyelmez, valószínűséggel következtethetünk arra, hogy itt a Bittó név archaikus alakja a Pethew név eltorzításából, vagy talán eltótosodott vagy németesedett kiejtéséből eredett.
E mellett még azt is felhozhatjuk, hogy a királyfalvi sőt még a sárosfalvi birtoklás idején 19a család tagjai a Bazini és Szentgyörgyi grófok udvarnokai s familiarisai voltak, s így azok német környezetében a németes kiejtés, vagy a tótosodásnak induló népesség tótos kiejtése nyomán ragadhatott Pethő (Pethew) fián Andráson a Bythow név, mely idővel a «w»-nek «ou»-vá való áthasonulása útján Bythou-vá alakult. Mivel pedig a régi «ou» a mai «o» kiejtésnek felel meg, a Bythó, majd Bithó, Bitó, Bittó név fejlődött ki a magyar nyelv természetes fejlődése során.
András gyermekei: Mátyás, Anna, Péter, Imre, Erazmus, Borbála és Ágota. Ezek közöl a három leányról, továbbá Péter- és Erazmusról azt a keveset, amit tudunk már az előbbeniek során elmondottuk.
Imre, kit Ágota leánynegyedi nyugtatójával kapcsolatban már említettünk, Albert királytól 1439-ben érdemei jutalmazásául testvérével Mátyással, Szentandrási György fiaival László-, András- és Péterrel, Bári Groff Mátyás fiával Imrével s Felbári István fiával Egyeddel Fel- és Nagy-Báron birtokadományban részesül. Az adománylevél szerint az adomány tárgya az a birtok, melynek egy részét a megadományozott osztályos atyafiak I. Lajos király adományából, legnagyobb részét pedig Bári Ponya János, András fia István és Felbári Sanka Pál fia Miklós, az adományosok osztályos atyafiai birtokolják kevésbbé jogosan.
A következő évben Erzsébet királyné őt és általa fitestvérét Mátyást a néhai Albert király által odaigért macházai (Pozsony vm.) birtokkal adományozza meg, melybe még ez évben be is iktattatott. 1441-ben pedig kiemelvén azon szolgálatokat, melyeket Bittó Imre néhai atyjának, Zsigmond királynak s néhai férjének Albert királynak, továbbá neki s László fiának, valamint a Szt. Koronának bizonyos követségekben s nehéz katonai vállalkozásokban teljesített, a süly-i (Pozsony vm.) részbirtokot minden tartozékával adományozza neki s általa már említett fitestvérének.
A királyné az utóbbi két adományt még azzal is tetézte, hogy ugyanezen évben Rozgonyi István pozsonyvármegyei főispánnak külön parancsban meghagyta, hogy udvarnokának Bittó Imrének macházai és sülyi birtokán sem őt, sem jobbágyait és vendégnépeit taksák, adók kivetésével, vagy valamely más módon háborgatni ne merészeljék. Ezek az adományozások és kedvezmények arra mutatnak, hogy Bittó Imre Erzsébet királynénak igen kedves embere lehetett.
A pozsonyi káptalan 1447. júl. 3-án kelt nyugtató levelében már mint néhai említtetik, így az adományozott birtokoknak nem soká örvendhetett.
Mátyás. A már említetteken kívül vele még többször is találkozunk. Így 1415-ben Zsigmond király egy, a Hideghéty István fia Miklós és ennek neje Dorottya ellen folytatott perből kifolyólag őt hat hideghéti jobbágytelekbe iktattatja be. Úgy látszik, hogy Hideghéty István nejének Dorottyának Mátyáson leánynegyed követelésének kellett még lennie, mert a beiktatásnál közreműködő királyi ember nevezett Dorottyát e részben többször is kérdezvén, az kijelentette, hogy a leánynegyedre igényt nem tart, mire a királyi ember Mátyás többi birtokjogának becslését mellőzte.
Ez időtől 1424-ig Mátyásról adatok hijjával vagyunk. Ez utóbb említett évben Nándorfehérváron tartozkodik, mint azt egy fennmaradt, nejéhez Bodófalvi Luciához intézett levele tanusítja. Ebben a levelében feleségének gazdasági és házi dolgokban ad utasításokat és tanácsokat. A végén pedig jelzi, hogy urával Hátszegre (Hocak) készülnek, ami őt, a közel hazatérés és viszontlátás 20reményében, örömmel tölti el. Ki lett légyen az ura, a levél szövegéből meg nem állapítható, de a továbbiakból következtetve, minden valószinűség szerint valamelyik Bazini és Szentgyörgyi gróf lehetett.
A következő év elején testvérével Imrével együtt kifizeti atyjoknak az unokatestvéröknél, Máténál felvett 38 kis fontnyi adósságát. Ezzel az elzálogosított sárosfalvi, a falu felső részén, annak végétől számított második sessiójukat s a kétutközi (Ketwtkwzyfeld) nevű földjüket visszaszerzi.
1426-ban nejével Luciával s ennek első házasságából való leányával Katalinnal zálogba veszi Kondorosi Benedek özvegyétől Annától s Lőrinc, János, Anasztázia és Dora (Dori!) nevű gyermekeitől a kondorosi határban a Szépasszonyfölde (Zepaszonfelde) nevű földrész mellett levő Panlefölde nevű földbirtokot.
Sárosfalván kívül birtokos volt Báron is, 1430-ban ottani egész sessióját 16 hold földdel Bodóbári Miklós fiának Andrásnak, fiainak Miklós és Jánosnak, úgyszintén ezen Miklós nejének Margitnak zálogosítja el.
Midőn Zsigmond király 1435-ben elrendelte, hogy a Bazini és Szentgyörgyi Péter gróf özvegye és fiai tulajdonát képező nagylégi birtok határait a pozsonyi káptalan újból járja meg, a királyi parancs ehhez másokkal együtt Mátyást is királyi emberül jelölte. A megjárásnál azonban csak mint szomszédos birtokos szerepelt.
Atyjával Andrással kapcsolatban már említettük, hogy annak neje Erzsébet – Orros Jakab leánya – egyik rokonával Szentandrási Péter fia Miklóssal 1414-ben Báron birtokot vett. Ez a birtok valószinűleg azonos azzal az Óbárfölde birtokkal, amely miatt a Bodófalvaiak Mátyás és Szerdahelyi György neje Ilona ellen, aki Orros Jakab másik leányának Zsuzsának és Szerdahelyi Mihálynak volt a leánya, 1437 körül pert indítottak, melyet fogott bírák utóbb békésen kiegyenlítettek. Az egyesség szerint az óbárföldi birtokon lévő Guthoszthoczel nevű földrésznek a bodófalvi határ felé eső fele részét annak minden tartozékával együtt az alperesek a Bodófalviaknak engedték át, viszont a vitás birtok többi része az alperesek kezén maradt. Az alperesi érdekeltséghez Mátyás fiaival Péter- és Boldizsárral, fitestvére Imre, Szerdahelyi György neje Ilona s gyermekei, végül Bári Mátyás és felesége Erzsébet – az Orros Simon leánya – s gyermekeik Imre, István, Ágnes tartoztak. Az, hogy mindannyian Orros leányok leszármazói, erősít meg minket azon feltevésünkben, hogy az óbárföldi peres birtok azonos az 1414-ben András felesége s rokona által vett birtokkal.
Mátyásnak azonban a perlekedéshez szükséges pénz rendelkezésére nem állott, azt a többi érdekeltek előlegezték s Mátyás az őt illető részt csakis később, a költségek reá eső részének letétele után kapta kézhez a sárosfalvi határ felé eső részen Bodófalvi Benedek fia, Miklós birtoka mellett.
1438-ban kijelölt királyi ember. Ugyanezen évben visszaváltja testvérével Imrével, Vajkai Beled Domokos fiaitól Dénes- és Gergelytől az atyjok által az előbbiek atyjának 20 magyar aranyforintban zálogba adott, Sárosfalva felső részén fekvő két telket, 32 hold földdel s 10 kaszavágó réttel.
Mátyás időközben érdeklődni kezdett ősei régi, úgyszintén egyéb birtokai iránt is, és mint látszik e közben jött reá arra, hogy vonalát a már korábban említett, Bári Mihály fia Miklós által 1394-ben indított perben kijátszották, jobban mondva kinullázták, minthogy a bári birtok őseit, 21Bári Domokost és János deákot s ezek révén az ő vonalát is illette volna. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy 1438-ban a pozsonyi káptalannal átiratja a lucsei birtok 1376. év osztályára vonatkozó bizonyságlevelet. Ezzel majdnem egyidejűleg pedig Szerdahelyi György deák fia László eszközöl ki királyi parancsot a végből, hogy a pozsonyi káptalan a lucsei birtokra vonatkozó elveszett oklevelet írja át, aminek a káptalan meg is felelt.
Mátyás és Szerdahelyi László ezután 1439-ben panasszal járultak a király elé s intő levelet eszközöltek ki Bári Ponya Péter fia János ellen, hogy adja okát annak, mi címen foglalta el Egyházasbári Péter fiainak Domokos- és János deáknak birtokait, melyek a panaszosokat illetik. A további események arra mutatnak, hogy Bári Ponya János válasza nem lehetett kielégítő, mivel Mátyás fitestvéreért Imréért is, továbbá Fel- vagy Egyházasbári István fia Egyed, valamint Szentandrási György fiai László és Mihály úgyszintén Egyházasbári Mátyás fia Imre osztályos atyafiak ugyanez évi Szt. György napján a pozsonyi káptalan előtt megjelentek, ott származásukról vallomást tesznek s megállapodásokat létesítenek. E szerint elsősorban kijelentik, hogy mindnyájan Csögöd fia, András fiaitól Domokostól és Jánostól származnak. Azután egymás jelenlegi birtokállományát biztosítják s szövetkeznek arra, hogy az idegenek kezén lévő, őket illető birtokokat törvényes uton visszaszerzik. Mivel pedig egyik érdekelt társuk, István fia Egyed, a per költségeivel nem rendelkezik, ezeket a többi érdekelt osztályos atyafi előlegezi, ennek fejében viszont Egyed egy jobbágytelkét engedi át saját választása szerint. A kölcsönös örökösödést illetőleg oly kötésben egyeznek meg, hogy az örökösök nélkül kimulónak Nagybáron lévő részbirtoka a túlélőre szálljon át.
Nem tudott azonban a költségekhez Nagybári Mátyás fia sem hozzájárulni, ezért ő a visszaszerzendő birtokok reá eső részét a költségek fejében ugyanezen napon ugyanott zálogul leköti.
Talán az imént említett ügyből eredett perlekedés további következménye az a nádori idéző levél is, melyet Bári Sanka István eszközölt ki Rozgonyi György ellen abból az okból, hogy 1447-ben Sárosfalvi Bittó Mátyus, Szerdahelyi György deák fiai László és Péter, Mátyás fia Imre, Péter fia János s ennek fia Mihály, – Bári Ponyák – valamint Bári István fia Egyed felbujtására egy a panaszost és felbujtókat illető levelet tőle elvett.
Mátyásnak bári birtoka miatt még egyéb bajai is voltak. Bári Mátyás fia Imre ugyanis 1452-ben a nádornál intő s perbe idéző levelet eszközöl ki ellene a végett, hogy a Nagybári Péter fiai Domokos és János nagybári részbirtokának negyed részét, melyet Felbári István fia Miklóstól törvénykezési költségek fejében bír és a mely a hatod részét kivéve a panaszost illeti, a költségek letétele ellenében bocsássa ki.
Közben Mátyás gondjait az is tetézte, hogy őt Bazini Imre gróf, nem tudni mi okból, elfogatta s elzáratta. Mint látszik, nagy váltságdíjat követelhetett, mert Mátyás egy fennmaradt zálogfelvalló levele szerint, hogy magát Bazini Imre gróf fogságából kiszabadíthassa, Zsusko nevű második nejével és Péter fiával kénytelen volt 16 sárosfalvi jobbágytelkét minden tartozékával 12 évre száz magyar arany forintban a csöllei várnagynak, Bessenyei Andrásnak és Szentmihályi Lászlónak elzálogosítani, olyannyira, hogy maguknak csak egy sessiójuk maradt 40 hold földdel és egy réttel.
22Mátyásnak ezen ténykedése sok pörösködésnek s oly zálogvisszaváltási pernek vált okozójává, mely csak 1733-ban juttatta a családot ezen birtokrész tulajdonába vissza.
Mátyásnak Bazini Imre gróffal való imént vázolt esete nyilván abból eredett, hogy mint annak familiarisa követhetett olyasmit el, aminek következménye volt az elfogatása. Erre mutat, hogy Bazini Imre és László grófok 1451-ben nyugtatták Mátyást az iránt, hogy ő nehány év előtt mint familiarisuk a bazini vár szükségletére a jobbágyokon behajtott ökröket beszolgáltatta.
Hogy mikor lehetett Mátyás, akit mellesleg megjegyezve az oklevelek felváltva hol így, hol pedig Mátyusnak neveznek, a Bazini grófok familiarisa, arról pontos adatunk ugyan nincs, mégis, mivel csallóközi szereplésének sem az 1398–1415., sem pedig az 1426–1438. közötti időben különösebb nyoma nincs, talán nem térünk el nagyon a történeti igazságtól, ha ebbeli szereplését ezen időközök egyikére és pedig nagyobb valószinűséggel az utóbb említettre tesszük.
Közben Mátyást az országtanács jelölte emberéül. Körülbelül ugyanezen időre esik, hogy Zsusko feleségével a Szczuczafalvi máskép Egyházaspakai Fehér Miklóstól 60 magyar aranyforint lefizetésével visszaváltja azt a hat jobbágytelket, melyet néhai Imre testvérével zálogba vetett volt.
Szereplését a családi oklevelek visszaszerzésénél már Máté fiai révén ismerjük.
Mátyás utolsó nagyobb szereplése az volt, hogy 1450-ben fiával Péterrel a többi fiai nevében is 10 sárosfalvi, az alsó végen, illetve a keleti oldalon lévő sessióját minden tartozékával és a Kerékvölgy két fele (Kerekwelg keth fele) nevű két szántóföldjét, melyek a keleti részen, Barcz felé, a Kerekvölgy nevű résznél vannak s végül egy bári, az István fia Egyed sessiója mellett fekvő telkét 20 hold földdel 20 évre 116 magyar aranyforintban zálogba adott Guthakarcsai Lászlónak. Ez arra mutat, hogy Mátyás az 1444. év körül bekövetkezett elfogatása után többé lábra állni már nem tudott.
Minthogy Mátyással a Garai László nádor által Bári Mátyás fia Imre panaszára kibocsátott intő és perbe idéző levél kelte (1452 febr. 22.) után már nem találkozunk, valószinűnek tarthatjuk, hogy ezen időtájban halhatott el.
Mátyásnak két neje volt, az első Budafalvi (Bodofalvi) Lucia, Szilaslucsei Lőrinc özvegye, akit Szilaslucsei Domokos 1426-ban arról nyugtat, hogy első házasságbeli leányával Katalinnal és második férjével Mátyással (akit az oklevél helytelenül Máténak nevez), a Szilacslucsei Ágostonnak a kezökre jutott ingó s ingatlan vagyonából őt a többi atyafisággal együtt kielégítette.
A rákövetkező esztendőben már Szilaslucsei Domokos fia Mátyus nyugtatja őt, leányát és második urát az első férje után, úgyszintén ennek testvérétől András deáktól továbbá Szilaslucsei Tamásnak Benedek s Ágoston fiaitól, végül János fia Istvántól bármi módon kezükre került fegyverek, pénz s egyéb ingóságok kiadásáról.
Lucia nemes asszony maga is birtokos volt Báron. Egy ott lévő sessióját ugyanis 16 hold földdel 1430-ban Bodóbári Miklós fia Jánosnak zálogosítja el.
Ezután Luciával már többé nem találkozunk. Minthogy a 16 sárosfalvi jobbágyteleknek 1444. évi elzálogosításánál már második neje Zsuskó szerepel, első nejének halálát s Mátyás második nősülését az 1430–1444. közötti időre tehetjük. 23Mátyás ezen nejével a már említett eseteken kívül még csak egyszer találkozunk, mikor 1445-ben Mátyás fiával Péterrel az urának ötven magyar aranyforintot ad kölcsön.
Mátyás hat fiút hagyott maga után és pedig Pétert, Boldizsárt, Lászlót, Barnabást, Ulrikot és Albertet. Mivel ezek közöl az első kettő már 1437-ben szerepel, a négy utóbbi pedig legelőbb 1450-ben tűnik fel először, némi valószinűséggel állíthatjuk, hogy első nejétől csak a két elsősorban említett fiú származhatott.
Boldizsárról a már említett, Óbárföldére való egyezkedésen s az 1450-iki elzálogosításon kívül, Barnabásról és Albertról pedig ez utóbbi elzálogosításon kívül adatunk nincs.
Péter, László és Ulrik szerepléséről már több adat számol be. A családot fiágon csak Ulrik, kinek utódai a XVI. század folyamán kihaltak és László vitték tovább. Utóbbi Imre fiának két fiától Boldizsártól és Andrástól vezethető le a család ma is virágzó két ága. Boldizsárt kell a család sárosfalvi, közönségesen «vörös»-nek nevezett vonala, Andrást pedig a család közönségesen «feketé»-nek, helyesebben keszölcésinek nevezhető vonala megalapítójának tekinteni. Ez utóbbi elnevezést az okolja meg, hogy ezen András utódai a sárosfalvi birtokukon kívül még Vajka érseki szék területén, Keszölcésen is birtokoltak s mint ottani birtokosok rendszerint Vajka érseki széknél is viseltek különböző tisztségeket.
Viszont Ulrik és László fia Boldizsár utódai leginkább csak Sárosfalván voltak birtokosok, bárha közöttük is akadtak olyanok akik Vajka érseki széken is birtokosok voltak s különösen a család elszaporodása s a birtok szétforgácsolódása után ott tisztségeket is vállaltak. Az említett «vörös» és «fekete» elnevezés onnét ered, hogy az 1444-ben elzálogosított és 1733-ban visszaszerzett sárosfalvi birtokrész osztálya végett utóbb a család két vonala között megindult hosszadalmas perekből a XVIII. század végén folyt rendes és a XIX. század elején lefolytatott újított per folyamán a családnak Boldizsártól származó sárosfalvi családtagjai oly nemzedékrendi táblát mutattak be, melyen magukat vörös, a család másik, Andrástól származó vonalához tartozó családtagokat pedig fekete nyomdafestékkel nyomatva tüntették fel, mint azt több, a családi levéltárban őrzött és néhány közkézen forgó nemzedékrendi táblán is láthatjuk.