Kállai Ernő (1890–1954)
Kállai Ernő (1890–1954)
(POMOGÁTS BÉLA)
(POMOGÁTS BÉLA)
Kállai Ernő a konstruktivista, illetve absztrakt művészet elméletének kidolgozására vállalkozott. Polgári iskolai tanárképzőt végzett, majd 1913-ban Angliában, a skandináv országokban és Amerikában tett tanulmányutat. Kassák Lajossal megismerkedve a Ma köréhez csatlakozott, s egyike lett a folyóirat teoretikusainak. 1920-ban Berlinbe távozott, a modern képzőművészetről, művészeti kiállításokról közölt írásokat. Szerkesztette a Jahrbuch der jungen Kunst című kiadványsorozatot, majd 1928-ban Dessauba költözve a Bauhaus tanára lett. s Moholy-Nagy örökét átvéve szerkesztette a Bauhaus Zeitschrift für Gestaltung című folyóiratot. 1929-ben Der Kunstnarr címen jelentette meg egyetlen számot megért folyóiratát. Ebben az időben a konstruktivista irányzat híve volt, ennek az irányzatnak a törekvéseiről számolt be a bécsi Mában és a kolozsvári Korunkban, de munkatársa volt a Nyugatnak, az Új Földnek, majd Kassák Munka című folyóiratának is. Új magyar piktura (1925) című munkája egyszerre jelent meg Budapesten magyarul és Lipcsében németül. 1926-ban Kozma Lajosról, 1934-ben Czóbel Béláról adott ki művészeti kismonográfiát. 1935-ben hazatért Magyarországra, 1939-től 1944-ig a Pester Lloyd művészeti rovatvezetőjeként dolgozott. Ekkor adta közre Mednyánszky Lászlóról írott könyvét (1943), valamint Cézanne és a XX. század konstruktív művészete (1942) című munkáját.
A felszabadulás után lendületesen vetette bele magát a művészeti életbe, tanulmányaiban és kritikai írásaiban a modern művészet és a közönség találkozása: sürgette. 1946-ban az Iparművészeti Főiskola tanára lett, ahol esztétikát adott elő. 471Mint kiállításrendező is igen fontos munkát végzett, 1946-ban rendezte meg Az elvont művészet első magyarországi csoportkiállítást, majd 1948-ban A magyar képzőművészet újabb irányai című kiállítását. Szerepet vállalt az Európai Iskola megszervezésében, majd Gyarmathy Tihamérral és Tamkó Sirató Károllyal együtt a Duna-völgyi avantgardok csoportját kívánta megszervezni, ebből nőtt ki 1947-ben a Négy világtájhoz csoportosulás, illetve az Új Világkép elnevezésű galéria. Kállai ekkor már a nonfiguratív szürrealizmus híve volt, A természet rejtett arca (1947) című munkájában ennek elméleti megalapozására tett kísérletet. Az absztrakt művészetet a modern természettudományos látásmód eredményeivel hozta analógiába, mint mondotta: "A modern művészet… intuitív módon támadt új térképzelete igen mélyértelmű szellemi párhuzamban áll a modern atomfizika világképével és ennek tér-idő egységével." Fejtegetései erős bírálatot váltottak ki marxista oldalról, s az Európai Iskola megszűnése után Kállai Ernő sem folytathatta tovább munkáját. 1948-ban még megjelent Picassóról írott könyve és A tárgyformálás esztétikája című főiskolai jegyzete, de még ugyanebben az évben eltávolították a főiskoláról, s életének hátralevő éveit magányban kellett eltöltenie.
