Mezei Árpád (1902–1976)
Mezei Árpád (1902–1976)
(POMOGÁTS BÉLA)
(POMOGÁTS BÉLA)
Mezei Árpád szívós önneveléssel vált a szürrealista művészeti törekvések nemzetközileg elismert történetírójává. 1924-ben Gerő György és Pán Imre társaságában szerkesztette az Is című avantgárd folyóiratot, majd 1931-ben ugyancsak Pán Imrével együtt az Indexet. Háborús munkaszolgálatból hazatérve ismerkedett meg a Budapesten élő Marcel Jeannal, közösen tanulmányozták Lautréamont munkásságát, s adták ki 1947-ben Párizsban Maldoror című munkájukat. Jelen volt az Európai Iskola alapításánál, az iskola füzetsorozatában jelent meg A paraszti létforma az európai kultúrában (1946) című tanulmánya. Ebben úgy határozta meg a paraszti kultúrát mint az emberi kultúra tudatalattiját, s annak a várakozásának adott kifejezést, hogy a magas kultúra a paraszti művelődés tartalékaiból kaphat felfrissülést. Genèse de la pensée moderne (Paris, 1950) című munkáját, amelyben a modern szellem előfutárairól és képviselőiről (Sade-ről, Lautréamont-ról, Rimbaud-ról, Mallarmée-ről, Jarryről, Apollinaire-ről és Russelről) adott képet, ugyancsak Marcel Jean társaságában írta. Vele együtt írta 1949-es Csontváry-tanulmányát és Histoire de la Peinture Surréaliste (Paris, 1959) című összefoglaló műveit is, amely a szürrealista művészet történetének alapvető könyve lett. Pszichológiai munkáiban az emberi személyiség betegségtől, illetve alkoholizmustól eredő eltorzulásával foglalkozott. A hetvenes években Amerikában telepedett le.
