Bársony,
Bársony, 1. György (lovasberényi), nagyváradi, később egri püspök, szül. Péterfalván, Nyitravármegyében 1626 márc. 3., megh. a szepesi káptalanban 1678 jan. 11. Szülei előkelő nemesek voltak, atyja B. János, anyja Csorba Anna ág. ev. hitü nő volt. Tanult Nyitrán és Nagyszombatban, az iskolai tanfolyam végeztével fölvették az esztergommegyei növendék-papok közé; a teologiát Rómában kezdte hallgatni, de betegsége miatt Bécsben a Pázmány-intézetben végezte; pappá fölszenteltetése után plébános lett Vág-Szerdahelyen, 1653. esztergomi kanonoknak nevezték ki; azután barsi, majd tornai s gömöri főesperes, 1663. szentgyörgymezei prépost lett, 1665 dec. 13. az egri püspöki székbe; helyezték. Élte utolsó napjait a szepesi káptalanban töltötte, hova betegen, felgyógyulás és üdülés végett ment. Munkáit l. 1. Szinnyey Magyar irók.
2. B. István; szépirodalmi és hírlapíró, szül. Keresztesen Fehérmegyében 1855 nov. 15-én. Jogi tanulmányokat végzett a pozsonyi akadémián ésa budapesti egyetemen s ügyvédi pályára készült, de hajlamai az irodalom felé vonták. 1881-ben az Egyetértés belső munkatársa lett, s e lapnál szolgálja jelenleg is a napi sajtót, a mellett a tárca-és az elbeszélő-irodalom terén működik; egyszersmind honvédtiszti szolgálati viszonyban van. Hangulatos tárcái, poétikus kisebb elbeszélései, humoreszkjei, természetleirásai révén az ujabb írói nemzedék egyik legkedveltebb tagja; különösen dícsérik meleg szinekben gazdag stilusát. Dolgozatai 1886 óta a szépirodalmi lapokban és a következő önálló kötetekben jelentek meg: Százszorszépek, Budapest, 1886, második kiadás 1887; A szabad eg alatt, ugyanott 1888. Tréfás történetek, 1890.
