Csokonai Vitéz Mihály: Proo: Ventus Describitur
Proo: Ventus Describitur
A ragyogó napnak díszes ábrázatja
A vízen mosolygó súgárok magokat
Aeolus irígyli, a kamarát nyitja,
Mozgatja a felhőt s egyiket másikhoz
A ragyogó napfény hirtelen elborúl,
A nagy Álpesekről a szelek leszállnak,
Mindjárt a sós tengert fenekig forgatják,
Az elóldott szélvész hánytat vízhegyeket,
Itt a zúgó habok csak öszveütődnek,
Törik az árbocfa, hajó orra szakad,
Romlik a sok kötél, a hajó repedez,
Törnek a vasmacskák, hajó hányattatik;
Melyet látván hajós, jajgatásra fakad,
Hajósra már halál sárgája ráűle,
Úgy látszik, hogy az ég barnúl s búsúl belé,
De ha kedvező szél kezd szépen lengedni,
A megmaradt hajó űl szelek szárnyára,
Kipihent erővel úgy csendesen mennek,
| Magát a kékellő égen mutogatja. |
| Mossák, de jaj, nézzük, mi leli azokat? |
| A háborgó tengert mindjárt felindítja. |
| Üti öszve és így a' könnyen essőt hoz. |
| Zeng az ég, zúg a szél, a tenger háborúl. |
| Melyek mormolással tengerpartra állnak. |
| Legbelsőbb gyomrát is a főldnek mozgatják. |
| A langoló mennykő szaggat fellegeket. |
| S így küszködvén, messze egymástól verődnek, |
| A hajóba a víz mindenfelől fakad. |
| Hajóba házakat csupán az ég fedez. |
| Caronhoz utazni hajós hívattatik. |
| Gondolván, hogy ég, főld mindjárt öszveszakad. |
| Benne minden vére egészen meghűle. |
| Tudván, a dühösség mint ront mindenfelé. |
| Akar a haragos tenger is engedni. |
| Úgy siet a hajós a feltett tanyára. |
| Mi baja, kérdezvén, volna annak s ennek. |
