Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása
Egy város leírása
A mord Merkurius szárnyain repűltem,
A habok mormolva verik a kőszirtot,
Még a dühös habok mérgek s irígységek,
Nem messzire láttam ott egy roppant várost,
Ahonnan az ágyúk zúgván közelgettek,
A sok rakás bombi repűlt mindenfelé,
Bémentem a várba, ahol megütköztem,
Drága temjént visznek ennek óltárára,
Űl az Achmet zultán kevély trónusában,
Lába alatt hever tűndöklő ezüstje,
Sok drágaságoknak e város hazája,
A palotájára mesterség cifráját,
Te nagy, kevély császár, kinek bűnös karja
Kitől függ sokaknak mind élte s halála,
| A Fekete tenger partjára leűltem. |
| De ezek csúfolván, melyet ki nem irtott |
| Ámbár akármeddig tartott dühösségek. |
| Sok szegény királynak igen nagyon károst, |
| Melyeknek gyomraik halállal tőltettek. |
| Mely az egész határt egészen eltelé. |
| Mert sok kincsek között majd eltévelyedtem. |
| Sok ajándékokat emelnek számára. |
| Gyönyörködik szeme sok cifraságában. |
| Melyre sóhajt feldúlt sok városok füstje. |
| Az egész világnak mert ezt szólja szája. |
| Tékozlá a szépség rá a frizúráját. |
| Öl, ront, pusztít s vérrel a főldet takarja, |
| Boldog, ki kedvébe helyet jól talála. |
