Babits Mihály: CSILLAGHULLÁS
CSILLAGHULLÁS
Hulljatok, óh lebomlott gyöngyök,
tengerbe, sápadt csillagok.
A láthatáron felhőgyöngyök
és rózsaszínü köd ragyog;
keleten vig szél szárnya zöntyög
vervén az ezer habgöröngyöt,
melyekből élénk fény bugyog.
Hulljatok, halhatatlan gyöngyök,
tengerbe, sápadt csillagok.
tengerbe, sápadt csillagok.
A láthatáron felhőgyöngyök
és rózsaszínü köd ragyog;
keleten vig szél szárnya zöntyög
vervén az ezer habgöröngyöt,
melyekből élénk fény bugyog.
Hulljatok, halhatatlan gyöngyök,
tengerbe, sápadt csillagok.
Merüljetek az Oceán friss,
rejtelmes habjai alá,
ím a hegyek tömör csucsát is
száz fény-nyil összelukgatá;
nehéz harmaterdőből jönnek,
s ezer zaj, rakétaként könnyed,
felel, mint égi zene rá.
Merüljetek, öntöző könnyek,
rejtelmes Oceán alá.
rejtelmes habjai alá,
ím a hegyek tömör csucsát is
száz fény-nyil összelukgatá;
nehéz harmaterdőből jönnek,
s ezer zaj, rakétaként könnyed,
felel, mint égi zene rá.
Merüljetek, öntöző könnyek,
rejtelmes Oceán alá.
Fussatok méla égitestek,
még távol paradicsomok!
A hajnal ércszinűre festett
ajkkal az égen mosolyog;
s már puha lángruháját ölti,
s a hablemezt arannyal tölti,
hol ezer smaragd csöpp csorog.
Fussatok lelkek sétaföldi,
még távol paradicsomok!
még távol paradicsomok!
A hajnal ércszinűre festett
ajkkal az égen mosolyog;
s már puha lángruháját ölti,
s a hablemezt arannyal tölti,
hol ezer smaragd csöpp csorog.
Fussatok lelkek sétaföldi,
még távol paradicsomok!
Szálljatok át az édes éjen,
nyugatnak hallgatag egin.
Közé mohának, lombnak mélyen
a nap égő szemet vet im:
gyors szarvasok ölén a völgynek,
forrást zavarva, most fürödnek,
s ébred az emberzaj megin.
Szálljatok, fehér számüzöttek,
nyugatnak hallgatag egin.
nyugatnak hallgatag egin.
Közé mohának, lombnak mélyen
a nap égő szemet vet im:
gyors szarvasok ölén a völgynek,
forrást zavarva, most fürödnek,
s ébred az emberzaj megin.
Szálljatok, fehér számüzöttek,
nyugatnak hallgatag egin.
Boldog, ki követ, bús sugárok,
feledést öntő mécsesek!
Boldog, kit a nagy világárok,
miként titeket, eltemet!
A Béke vet ott annak ágyat:
köny, gyűlölet, erőszak, vágyak:
mi ember volt benn: elveszett. -
Adjatok csendetekből, bágyadt,
feledést öntő mécsesek!
feledést öntő mécsesek!
Boldog, kit a nagy világárok,
miként titeket, eltemet!
A Béke vet ott annak ágyat:
köny, gyűlölet, erőszak, vágyak:
mi ember volt benn: elveszett. -
Adjatok csendetekből, bágyadt,
feledést öntő mécsesek!
