POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Urak és Hölgyek! Néhány mondatban szeretnék az oktatás költségvetéséről, illetve az ahhoz benyújtott módosító javaslatokról véleményt formálni. Két fejezetet érint ez a terület: az Oktatási Minisztérium fejezetét, illetve a Belügyminisztérium fejezetét, hiszen az iskolák, az óvodák finanszírozásának nagy része itt terveztetik.
Az Oktatási Minisztérium fejezete szerint az általunk elkölthető összeg a következő évben 131 milliárd 126 millió forint. Ez összességében 29,4 százalékkal több, mint az összehasonlítás alapjául szolgáló ez évi, '98-as előirányzat. Ez a közel 30 százalékos támogatásnövekedés módot ad arra, hogy azokat a célokat, amelyeket a kormányprogramban megfogalmaztunk, illetve amelyeket már hatályban lévő törvények, rendelkezések indokolttá tesznek, megvalósítsuk. Úgy látom, a magunk részéről szakítani tudtunk azzal a sokat emlegetett maradványszemlélettel, amit olyan sokszor emlegettek az oktatással kapcsolatban. Valóban, a költségvetés tervezésekor és most, a módosító javaslatok elbírálásakor is abból tudunk kiindulni, hogy mi az, ami indokolt, mi az, ami logikus, és nem abból, hogy mi az, ami marad erre az összegre.
A Belügyminisztérium fejezetében tervezett önkormányzati közoktatási rész '99-ben - itt van az egyházi, alapítványi közoktatási intézmények támogatása is -, a következő évben 231 milliárd forint. Ennek a normatívtámogatás-része 216 millió, ez 16 százalékkal több, mint az előző. Emellett még az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozik a Szakképzési Alap. Ez a következő évben közel 8 milliárd forinttal fog gazdálkodni, legalábbis ennyi a terv.
Mi az, amire mindez fedezetet biztosít, illetve mi az, ami ebből vita tárgya itt, a parlamentben? A legtöbbet vitatott kérdés a költségvetési időszakban a bér kérdése. Nyilván a következő napokban, talán hetekben itt, a parlamentben sok vélemény hangzik el, hogy mire nyújt garanciát a kormány költségvetési javaslata, mire nyújt garanciát az a növekedés, az a több mint 32 milliárd forint, amennyivel nő a közoktatási normatíva. Vajon garantálja-e azt, amit mi szándékunk szerint megvalósítani igyekszünk, egy januári 16 százalékos és egy szeptemberi további 3 százalékos, azaz összesen 19 százalékos béremelést?
Többen megfogalmazták már az általános vita keretében is, hogy erre ők nem látják a garanciát, hiszen - érvelnek ők - az önkormányzatok támogatása összességében csak 10 százalékkal nő, az oktatási normatívák csak 16 százalékkal nőnek. Ezek a számok pontosak, de az arányokat nem árt tisztázni. Olyan ez, mintha valaki egy lakás négyzetméterszámát, négyzetméter-mennyiségét vetné egybe a telek négyszögölnagyságával - nem ugyanazok a bázisok, amelyekről beszélünk. Ezért néhány fontos számot szeretnék önökkel ismertetni.
A pedagógusok bérének fedezetét az önkormányzati oktatási normatívák jelentik. Itt 32 milliárdos a növekedés, így az idén 186 milliárd forintról jövőre ez 217 milliárd forintra fog nőni (Sic!). Ez benne van abban a támogatásnövekedésben, amit 10 százalékosnak neveznek ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt, hiszen az önkormányzatok állami támogatást kapnak normatívákon keresztül, illetve átengedett személyi jövedelemadó-támogatást. Ez az összeg 589 milliárd forint volt ebben az évben, jövőre 648 milliárd forint lesz. Ez az összeg értelemszerűen része annak, amivel gazdálkodnak az önkormányzatok, amiben nemcsak az átengedett bevételek és juttatások szerepelnek, hanem valamennyi saját bevétel is. Ez pedig ebben az évben 1185 milliárd forint volt, jövőre pedig 1404 milliárd forint. Ez az 1404 milliárd forint a benne szereplő támogatásnövekedéssel, azaz 648 milliárd forinttal, és az ebben szereplő oktatási normatívával, a 217 milliárd forinttal a garancia arra, hogy noha az egész, az 1404 kisebb mértékben növekszik, mint az oktatási rész, mégis megvalósítható a 16 plusz 3 százalékos bérnövekedés.
(12.40)
Tudjuk, hogy a plusz 3 százalék csak szeptembertől, augusztus végétől esedékes. Így kell pontosan fogalmaznunk, hogy a pedagóguskeresetek 1999-ben 17,4 százalékkal nőnek.
Sokan fel fogják tenni a részletes vitában azt a kérdést, amit már korábban is megfogalmaztak: mi a garancia arra, hogy ezt a mindig több feladattal, mint pénzzel gazdálkodó önkormányzatok ki is fizetik, tervezik-e majd az intézmények költségvetésében, és odaadják-e az iskoláknak, óvodáknak, eljut-e ez a pedagógusokhoz? Hiszen - vetők fel ők ezt a kérdést - a pénzügyminiszter úr számtalan esetben elmondta, hogy a közalkalmazotti illetményrendszer befagyasztatik, az egész illetménytábla nem nő automatikusan, mint az előző években történt. Valóban ez a helyzet, nem nő egyben az egész közalkalmazotti illetményrendszer, és ennek az az oka, hogy az egységes, infláció feletti, körülbelül 5-6 százalékos bérnövekedés fedezete 250-300 milliárd forint közötti összeg lenne, és ekkora mozgástér a jövő évi költségvetésben erre nincs.
Ezért döntött úgy a kormány - nem könnyen -, hogy differenciált béremelést csinál a következő évben a közalkalmazotti területen. Lesznek olyan területek, ahol névértékben 4-5 százalékos, tehát az infláció mértékét sem elérő a béremelés; lesz olyan terület, ahol az inflációt követő; van olyan terület - ilyen az egészségügy -, ahol az infláció felett 1-2 százalékos, tehát reálértékben kismértékben növekvő béremelésről van szó, és van olyan terület - ilyen az oktatás -, ahol 6-7 százalékos a béremelés reálértékben; vagy a rendőrség, ahol 18 százalékos nominálértékben. Ezt a differenciált béremelést csak oly módon lehet megvalósítani, ha az egész illetményrendszer nem nő, hanem ezen belül különböző eszközökkel, ha úgy tetszik, különböző jogi szabályzókkal lehet ezt elérni.
Mi a helyzet a pedagógusok bérével? A közalkalmazotti törvény módosításával mód nyílik arra, hogy a jövőben a kormány kormányrendeletben ágazati bérszorzókat állapítson meg. Erre most első ízben kerül sor ez év január 1-jétől egyelőre egy ágazat esetben, a közoktatásban dolgozó pedagógusok esetében lesz egy ágazati bérszorzó. Egy munkáltató, alkalmazó tekintetében ez éppen olyan jogi kényszert, kötelezettséget jelent, mintha az egész közalkalmazotti illetménytábla növekedne, hiszen január 1-jétől úgy kell megállapítani a pedagógusok bérét, illetményét, hogy az adott besorolási kategóriának megfelelő B1, F2 vagy ki tudja, mely besorolási kategóriát meg kell szorozni 1,16 százalékos, szeptembertől pedig 1,19 százalékos mértékkel. Ez a kötelezettség jogi érvényű, kötelezi az önkormányzatokat, az iskolafenntartókat, kötelezi az igazgatókat is. Nem vonatkozik ez a szabályozás az alapítványi vagy az egyházi iskolákra. A számukra rendelkezésre álló 14 milliárd 280 millió forint azonban elegendő fedezet arra, hogy tökéletesen hasonló, azonos mértékű béremelést mind az egyházi, mind a magániskolák meg tudjanak valósítani.
Mi az, amire ez a költségvetés még ezentúl bizonyosan fedezetet biztosít? Még mielőtt erre rátérnénk, talán néhány számot illik elmondani. A pedagógusok alapbére és pótléka közötti arány szándékaink szerint változni fog, nem kívánjuk ugyanis fenntartani azt az állapotot, hogy az alapkereset egyre zsugorodó, egyre kisebb részt tesz ki a jövedelem egészéből, és a kereset, a jövedelem nagyobbik részét, nagyobbik hányadát egyre inkább ideig-óráig igénybe vehető, különböző jogcímen igényelhető pótlékot jelent. Az a célunk, az a szándékunk, hogy az alapbér aránya növekedjék, és a pótlékok egész jövedelmen belül betöltött mértéke csökkenjen. Az elmúlt évek tapasztalata arra indított bennünket, hogy ez a változtatás ma már indokolt; úgy látom, hogy a munkavállalók, a szakmai érdekvédelmi szervezetek is ezt igazolják vissza.
A következőkben ismertetett átlagszámok természetesen átlagok, nem fedezik azt, vagy nem mutatnak képet arról, hogy egy nagyon fiatal vagy nagyon alacsony besorolású pedagógus milyen keveset keres és milyen megélhetési gondokkal küszködik. Ezt tudjuk - hiszen nem ritka a bruttó 30 ezer forintos fizetés sem ebben a szakmában, sajnos -, de mégis fontos elmondani ezeket az átlagokat.
A pedagógusok alapbére ebben az évben 51 200 forint a statisztika szerint, ami persze igazságtalan, a következő évre januártól ez 59 200 forintra nő, szeptembertől pedig 61 ezer forintra. Ez az alapbér. A kereset, amely az alapbér pótlékokkal növelt összegét jelenti, ebben évben 65 ezer forint volt, jövőre januártól 75 600 forintra nő, szeptembertől pedig 76 300 forintra.
Természetesen ettől még lesznek nagyon keveset kereső fiatal vagy éppen rosszul, alacsonyan besorolt pedagógusok ezen a területen, de ezt nem az éves költségvetési vita keretében tudjuk megvitatni, hanem a jövő év során a közalkalmazotti rendszer egészét, a bérstruktúra egészét átfogó vitában, a közalkalmazotti törvény módosításának vitájában. Akkor kell választ találnunk azokra a kérdésekre, hogy melyik a jobb egy-egy ágazat esetén: a fiatal munkavállalók bérének emelése a középkorúak rovására vagy a középkorúaknál egy alacsonyabb növekedés, a nyugdíj előtt álló munkavállalók bérének emelése, illetve ezeket a dilemmákat egy ágazati bérstruktúrán belül kell mérlegelni és eldönteni. Ezt a kérdést ezek az átlagszámok nem világítják meg, de tudnunk kell, hogy e mögött igen szerencsétlenül széthúzott bérstruktúra áll.
Ezenkívül nyilván joggal foglalkoztatja az oktatásban dolgozókat, hogy mi az a megfontolás, amelyet a kormány még fontosnak tartott a költségvetés vitájában az oktatás területén. Két kérdésre szeretnék csak kitérni. Az egyik, hogy kiemeltebben, az átlagos normatíváknál jóval nagyobb mértékben támogatja a javaslat - és ilyen módosító javaslatok támogatását tartom elképzelhetőnek személy szerint - a közoktatás esélyteremtő funkcióit, azokat az elemeket, amelyek azt szolgálják, hogy ez az intézményrendszer ne egyszerűen leírja a szociológiai, földrajzi vagy anyagi különbözőségeket, hanem valóban az esélynövelés, az esélyteremtés intézményévé tegye az oktatási intézményeket. Így a kollégiumi normatívákat igen jelentős mértékben növeltük 152 000 forintra, a leszakadó rétegek támogatására - ilyen például a roma gyerekek után járó kiegészítő 20 ezer forintos támogatás - több mint 100 százalékos növekedés, a napközi ellátás 45 százalékkal, a gyógypedagógiai ellátás 50 százalékkal nő.
Az esélyteremtő funkciók növeléséhez sorolom azt, hogy a jövő évre beterjesztett költségvetés nagyobb mértékben veszi figyelembe, hogy igen eltérő a településnagyságtól függően az iskolák működőképessége. Így továbbra is megtartjuk, sőt, növeljük a 3000 fő, illetve az alatti települések által fenntartott iskolák kiegészítő támogatását, és egy új elemet hozunk be az igazán kis települések, kis falvak iskolájának támogatására. Az 1100 főnél kisebb települések az óvoda, iskola működésének teljes egészét, 100 százalékát igényelhetik, tehát az önkormányzat igényelheti nyilvánvalóan a normatívát és a felette lévő kiegészítő támogatást is. Az a szomorú tapasztalat, hogy ezek a kistelepülések általában 99 százalékban nagyon szegény települések. Az a célunk, hogy ezen települések esetében ne terhelje az iskola, óvoda fenntartása a jövedelemtermelő-képesség tekintetében rossz helyzetben lévő önkormányzatot.
Ennek feltételrendszerét a Belügyminisztériumban most dolgozzák ki, nyilvánvalóan az a logikus, hogy az ez évi és a tavalyi költségvetés mellékletével lehet pályázni ezt az összeget - pályázat abban a tekintetben, hogy bizonyítani kell az összegek idei és tavalyi felhasználását, elkerülendő azt a veszélyt, hogy most 1999-ben hirtelen az iskola vagy óvoda energiaszámlájában megjelenik egy új, eddig ismeretlen tétel. A pályázat az ellenőrzés szempontjából fontos és indokolt.
(12.50)
Azt gondolom, hogy ezzel a már meglévő iskolák, óvodák meglévő osztályai után pályázható támogatással el tudjuk azt érni, hogy ami ma létezik, az megmarad, de nem hozunk létre, nem generálunk egy újabb kampányt, ami már létrejött térségi feladatokat ellátó iskolák szétszedését, megszűnését eredményezné. Hiszen ez sem lehet célja egy kiszámítható, tervezhető közoktatást szorgalmazó oktatáspolitikának.
Végezetül még egy gondolat: a jövő évi költségvetésben egy kis összeg - alig 2-2,5 milliárd forintos támogatásról van szó -, de hatásában legalább annyira fontos, mint a sokat vitatott, sokat emlegetett bérek. Fontosnak tartom, hogy a kormány elfogadta, és úgy tűnik, ez a parlamentben sem vita tárgya, hogy az oktatásban dolgozók - a közoktatásban, felsőoktatásban dolgozók - jövedelemhelyzetét, munkakörülményeit radikálisan, jelentős mértékben növelni kell. Ezt elkezdtük ebben a költségvetési évben, és remélem, hogy ez meg is fog valósulni 1999-ben. Ez az érem egyik oldala.
A másik oldala viszont az a néhány milliárd forint, amit a következő évben a minőségbiztosítási rendszerek kiépítésére szánunk. Hiszen nemcsak a társadalomnak és képviselőinek, a parlamentnek kell elfogadni azt, hogy a pedagógusok esetében jobb bérekre és munkakörülményekre van szükség, hanem a pedagógusoknak is el kell azt fogadniuk, hogy ezért garantáltabb minőséget, garantáltabb szolgáltatást kell nyújtani az oktatás területén.
Ez egy hosszú, lassan már egy évtizede magunkkal hurcolt probléma. 1988 óta szétesett a minőségbiztosítás hagyományos, az állampedagógiában ismert, központi szakfelügyeletekre épülő rendszere, és ilyen, ezt pótló új struktúra nem is épült ki. Nem is lehet egy központi szakfelügyeletet egyszerűen kiépíteni, nem is célja ez a mostani kormánynak, hiszen figyelembe kell venni, hogy decentralizált, önkormányzati iskolafenntartás létezik ma Magyarországon.
Egy ehhez illeszkedő, ezt a decentralizáltságot elfogadó, többsíkú minőségbiztosítási rendszert kell kiépíteni Magyarországon. Ez nem olcsó dolog, nem is egyszerű, nem is megy egyik napról a másikra. Ezt kezdjük el a jövő évtől oly módon, hogy öt módszert próbálunk ki, és erre pályáztatunk önkormányzatokat, ebben önként részt vevő iskolákat és óvodákat. Ebben az iparban, gazdaságban már ismeretes minőségbiztosítási rendszereket - az ISO-tól a TQM-ig - használunk, illetve próbálunk ki. Megnézzük a nemzetközi gyakorlatban már bizonyított minőségbiztosítási rendszereket, a Dán Királyságban vagy Skóciában használatos rendszereket és olyan, a tengerentúlon ismert minőségbiztosítási rendszereket, amelyek a hagyományosan nem mérhető, pedagógiai, nevelési értékeket teszik láthatóvá.
Mindennek az a célja, hogy egy nevelőtestület, egy iskola önmagában értékelje, hogy a gyerekek mennyit haladnak előre, ki az, aki valóban nagyobb teljesítményt nyújt, melyik pedagógus munkáját hogyan lehet értékelni; az iskolafenntartó önkormányzat tisztában legyen azzal, hogy az általa fenntartott iskolák és óvodák milyen célokat tudnak elérni; összevethető-e a teljesítményük, így tervezhetővé teszi az önkormányzati szintű költségvetést. Célunk az, hogy regionálisan egy megye vagy egy országrész tekintetében látható legyen: elmaradás van-e - adott esetben - Északkelet-Magyarország oktatásügyében, szükséges-e javítani az írást, az olvasásmegértést, az idegennyelv-oktatást - és ha igen, akkor hol és milyen eszközökkel - annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló, sosem elegendő pénzt a lehető legcélzottabban és leghatékonyabban tudjuk felhasználni.
Ez a minőségbiztosítási rendszer ad arra garanciát, hogy a kormány kellően tudja tervezni annak a pénznek a felhasználást, amit az ország az oktatás finanszírozására szán. Ez igen nagy összeg. Egy évben, a következő évben 498 milliárd forintot - közel félezer milliárd forintot - költ a Magyar Köztársaság adóból, közpénzekből oktatásügyre. Nem tartható fönn az az állapot, hogy csak becsült, ilyen-olyan statisztikai adatok alapján, utólag tudjuk korrigálni a rendszereket. Egy olyan minőségbiztosítási rendszert és modern oktatási információs rendszert kell kialakítanunk, hogy ez az irányítás ne vakrepülés legyen, hanem valóban tervezni tudjuk az oktatásra szánt költségvetési pénz hatékony felhasználását. Ezt a munkát tudjuk elkezdeni azzal a 2,5 milliárd forinttal, amit a következő költségvetés tartalmaz.
Senki sem szereti persze, ha ellenőrzik a munkáját, de a parlamenti képviselőknek tudniuk kell, hogy ez a minőségbiztosítási rendszer nem képzelhető el a pedagógusok érdekeltté tétele, a velük való együttműködés nélkül. Ehhez nagyban hozzá tudnak járulni az ellenzéki és a kormánypárti képviselők akkor, ha ezeket a programokat szakmai kérdésként, érdemben vitatjuk, és nem pártállástól függően, politikai kérdésként próbáljuk őket támadni vagy védelmezni.
Köszönöm a figyelmüket. A részletes, módosító javaslatokról mondott véleményt a részletes vita végeztével fogja a minisztérium ismertetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
