2.
2.
A hit lehetetlensége: ez a második vonása France művészetének. Az a hitetlenség, mely már a hitetlenségben sem hisz. Mert az ő hitetlensége nem a gyermek-forradalmárok boldogító vak dogmája, pozitív életet építő ereje. Az ő hitetlensége, mely egy széles szemnyitásban látja maga előtt az embertörténet folytonos levését, fatális körök muszáj megfutását látja. Minden igazság igazság: mint az élet egy pillanatának akarateleme, s minden igazság öncsalatás a végtelen előtt. És ha néha szánalma akaratra billenti, ha az emberi gazságok hadakozásra háborítják, a feltorlódott izomérzeteket nyomon követi a mindent-látás akart mosolya: ez az akarat is olyan hit volt, mint egy másik, s éppen annyira igazság, mint igazságtalanság az egyetemes összebonyolultságban.
Ez a France, ez a filozófussá mélyült Voltaire, ott van minden vér szerinti művében: (A lys rouge, Thaďs, L’histoire comique általában nem france-i művek) Coignard abbé, Sylvestre Bonnard, M. Bergeret stb. Feltorlódott adatok és bölcs tapasztalatok dacára temperamentuma, szíve folytonos donkisottságra ragadja, s azután jön a cselekvő – magát gyermeknek néző édes öreg sok szavú bölcsessége. Az embernek elvei legyenek, de következetlen is legyen hozzájuk, mert így testvérileg emberi.
