Dobrácsapáti.
Dobrácsapáti.
Dobrácsapáti, kisközség a Szamos balpartján, 51 házzal és 334 lakossal; közülök 249 magyar és 85 oláh; 17 r. kath., 144 gör. kath., 148 ref., 25 izr. Határa 1177 kat. hold. Hajdan két külön község volt; a Hunyadyak korában már mindeniket megtaláljuk, Dobrach és Apathy néven. Apáti az olcsvai apáturaságé volt, később egy ideig a praemontrei kanonokoké. 1367-ben már Apáthy Petten kapja meg, a Petri Miklós fia. Dobrach a Dobrácsy családé, a melynek egyik ága Pálfalvaynak nevezte magát. 1563-ban Szabó Tamás szerez itt birtokot. 1609-ben Farkas István és Dengelegi Miklós kap Apátira királyi adományt. Ez időtájt Dobrács, úgy látszik, elpusztúlt, mert 1632-ben megjárják Dobrács és Apáti között a határt és 1667-ben Barkóczy János kap kir. adományt Apáti községre és a mellette levő Dobrács pusztára. A XVIII. században a Barkóczyaké, majd a Csoba vagy Csaba családé, a század végén s a XIX. század elő felében a Szent- Katolnai Cseh, a Csaba és a Virágh családoké. Mostani birtokosa Jékey Zsigmondné. Van itt ref. és gör. kath. templom. Mindkettő régi, avúlt faépület. A ref. egyház aranyozott ezüstből vert, 1678-ból való úrasztali poharat őriz. Határában van a Cseh-tanya. A község utolsó postája Ombod, távírója és vasúti állomása Szatmár.
