A fúzió.
A fúzió.
A Deák-párt és a balközép egyesülése, melynek kérdése már 1874 végén előtérbe lépett, 1875-ben az indemnity letárgyalása után létrejött s az új miniszterium élére báró Wenkheim Béla lépett, míg a belügyi tárczát a balközép vezére, Tisza Kálmán vette át. Az uj kormány megalakulásáról az 1875 ápr. 6-án tartott közgyűlésben értesűlt hivatalosan a vármegye közönsége. A bizottsági tagok nagy része örömét nyilvánította a két párt egyesülése felett s a kormányt felíratilag óhajtotta üdvözölni, de egyes tagok a bizalom ilyen megnyilatkozását, mint időelőttit, mellőzendőnek tartották. Szavazásra kerülvén a dolog, a közgyűlés többsége a felíratilag való üdvözlés mellett döntött.
A fúzióval a főispáni székben is változás állott be. Az új kormány kinevezése után Ujfalussy Miklós is beadta lemondását, a melyet a belügyminiszter elfogadott. Ujfalussyról elmondhatjuk, hogy teljesen Szatmár vármegye fia volt. Itt kezdte hivatalos pályáját, itt volt aljegyző, országgyűlési követ, első alispán, képviselő és végül főispán. Miként a vármegyéhez intézett búcsúlevelében is kiemeli, itt tanulta az alkotmányt, a szabadságot szeretni, iskolája volt a vármegye, mestere Kölcsey, nevelője a hongyűlések. Nagy érdemei vannak a vármegye 539közigazgatásának rendezése, különösen az 1870. XLII. törvényczikk sikeres végrehajtása körül. Hat évig tartó főispánsága alatt törekvése főleg két irányban csúcsosodott ki; tiszta, gyors és jó közigazgatást óhajtott létesíteni s a nagy ellentéteket teremtő politikai és nemzetiségi viszonyokat igyekezett egyensúlyba hozni.
