Tompa Mihály: TORNÁCOMON.
TORNÁCOMON.
Tünődve nézek a tájon végig-végig;
Távol halmok s hegyek láncolatja kéklik,
S innen rajta zölden,
A szép Sajó völgye nyájas nyilt arcával
Tárul ki előttem.
Távol halmok s hegyek láncolatja kéklik,
S innen rajta zölden,
A szép Sajó völgye nyájas nyilt arcával
Tárul ki előttem.
Folydogál a Sajó, folydogál árkában,
Zaj nélkül, mint aki nem mer járni bátran,
Olyan lassu s fáradt ...
Igaz, hogy már vértől és könyhullatástól
Eleget megáradt.
Zaj nélkül, mint aki nem mer járni bátran,
Olyan lassu s fáradt ...
Igaz, hogy már vértől és könyhullatástól
Eleget megáradt.
Hová lett innen a vérfolt s a patkónyom,
Mely a setét idők küzdelmeiről szóljon?
Eltörlék az évek ...
Hejh ha a szivből is fájdalmat, emléket
Igy kitörlenének!
Mely a setét idők küzdelmeiről szóljon?
Eltörlék az évek ...
Hejh ha a szivből is fájdalmat, emléket
Igy kitörlenének!
- De tisztán süt a nap, meleg délután van,
Dologban az ember, s a rétek hosszában
Hemzseg mint a hangya;
A dolgos nép után hosszu sorral támad
Rudas és kalangya.
Dologban az ember, s a rétek hosszában
Hemzseg mint a hangya;
A dolgos nép után hosszu sorral támad
Rudas és kalangya.
Sürű cseppekben foly arcán a veríték,
De a nehéz munkát hogy megédesítsék:
Zengnek meleg dalok;
Feltörik a tenyér, de a szív édesen
Mulat s elandalog.
De a nehéz munkát hogy megédesítsék:
Zengnek meleg dalok;
Feltörik a tenyér, de a szív édesen
Mulat s elandalog.
És elgondolkodom e népen, e dalon ...
Mi szólal meg abban: öröm vagy fájdalom,
Hurján a kebelnek?
S látom, hogy a virágmagvak még a sírnak
Halmán is kikelnek.
Mi szólal meg abban: öröm vagy fájdalom,
Hurján a kebelnek?
S látom, hogy a virágmagvak még a sírnak
Halmán is kikelnek.
Azonban este lesz, elcsendesűl a dal,
Hüvös szellő támad az est homályival;
S ködpalástot öltvén:
Elvész a táj képe, a rét nyájas arca
A szép Sajó völgyén.
Hüvös szellő támad az est homályival;
S ködpalástot öltvén:
Elvész a táj képe, a rét nyájas arca
A szép Sajó völgyén.
És akkor ha általjön Péter vagy Pál úr,
Sokat beszélünk az élet mivoltárúl ...
S tárgyat keres elménk:
Borongó kedélyünk mely felderítené
S melyen megpihennénk!
Sokat beszélünk az élet mivoltárúl ...
S tárgyat keres elménk:
Borongó kedélyünk mely felderítené
S melyen megpihennénk!
Végtére elborúl s nyomasztó nagy éj lesz;
*A versszak 3. és 6. sora korábban így szólt.
Gyűlölni ...! nem élni!
- - - - - - - - - - - - - - - -
Szeretni ... remélni!
- - - - - - - - - - - - - - - -
Szeretni ... remélni!
*
A levert lélek egy sötét vágyat érez:
Nem élni! nem élni!
De egy-egy csillag gyúl a felhőkben távol,
Fellobbanó fénye lelkünkig világol:
Remélni! remélni!
A levert lélek egy sötét vágyat érez:
Nem élni! nem élni!
De egy-egy csillag gyúl a felhőkben távol,
Fellobbanó fénye lelkünkig világol:
Remélni! remélni!
