Tompa Mihály: TAVASZI PIMPÓK.
TAVASZI PIMPÓK.
I.
Lombja nincsen a ligetnek.
Puszta rét, halom;
Mégis pillangók repesnek
Tarka szárnyakon.
Puszta rét, halom;
Mégis pillangók repesnek
Tarka szárnyakon.
Csalfa pillangó reményem!
Hol veszed magad?
Életemnek száraz fáján
Zöld lomb nem fakad!
Hol veszed magad?
Életemnek száraz fáján
Zöld lomb nem fakad!
II.
Hová futamsz, mező patakja?
A nagy folyamba sietek,
Mely a tengerbe visz magával,
Hol drága gyöngyök termenek.
A nagy folyamba sietek,
Mely a tengerbe visz magával,
Hol drága gyöngyök termenek.
Maradj, maradj! mező patakja
A réten, hol ered fakad!
A nagy tenger zúgó ölében
Elvész neved, elhalsz magad!
A réten, hol ered fakad!
A nagy tenger zúgó ölében
Elvész neved, elhalsz magad!
III.
Szól a pacsirta, - mint egy kis harang
Függ magasan a tiszta légben;
Nincs még virág! - buzgó madárka, hallgass!
A szentegyház üres, korán a hang, - az
Imádkozó nép nincsen ébren!
Függ magasan a tiszta légben;
Nincs még virág! - buzgó madárka, hallgass!
A szentegyház üres, korán a hang, - az
Imádkozó nép nincsen ébren!
IV.
Ki messze, messze jártál,
Oh vándor fecske! szólj:
Mit hoztál tengereknek
Tulsó határiról?
Oh vándor fecske! szólj:
Mit hoztál tengereknek
Tulsó határiról?
Tekintsd meg rajtam a szint,
Amelyet viselek:
Gyásszal menék el, azzal
Tértem most ujra meg.
Amelyet viselek:
Gyásszal menék el, azzal
Tértem most ujra meg.
V.
Oly nyájasan derengenek
A nap meleg sugárai!
De a lombtalan tar liget
Csak nem akar kihajtani;
A nap meleg sugárai!
De a lombtalan tar liget
Csak nem akar kihajtani;
A sziv ha veszt, elzárkozik,
És rajta bánat vész erőt;
Meg nem nyilik halvány remény
S csalogató sugár előtt!
És rajta bánat vész erőt;
Meg nem nyilik halvány remény
S csalogató sugár előtt!
VI.
Elment a hó, - zugó dühével
Elhallgatott a téli vész;
A föld meleg, nyitó sugárért
Az égre oly esengve néz;
Elhallgatott a téli vész;
A föld meleg, nyitó sugárért
Az égre oly esengve néz;
De tornyosúló fellegekkel
Haragosan borong az ég. -
- Hogy a föld színe felviruljon:
Az Isten nem akarja még!
Haragosan borong az ég. -
- Hogy a föld színe felviruljon:
Az Isten nem akarja még!
VII.
Kedvesednek sirhalmára
Most rakj hangot gondosan;
Kedvesednek sirhalmán most
A zsenge pázst megfogan.
Most rakj hangot gondosan;
Kedvesednek sirhalmán most
A zsenge pázst megfogan.
S locsolgasd meg könyeiddel!
Úgy a hant el nem szárad;
Az emlékezet virágit:
Ápolgassa a bánat!
Úgy a hant el nem szárad;
Az emlékezet virágit:
Ápolgassa a bánat!
VIII.
Zöldűl a hant, a pázsit újul,
Kinyílik a rétek virága:
Oh hát az ifju kikeletnek
Legelső virága is sárga!
Kinyílik a rétek virága:
Oh hát az ifju kikeletnek
Legelső virága is sárga!
Első diszében a tavasznak
Hervatag őszi lombot lássak?
A születésben ott legyen már
Bus eszméje az elmulásnak ...?
Hervatag őszi lombot lássak?
A születésben ott legyen már
Bus eszméje az elmulásnak ...?
