KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontosnak tartom ezt a mai vitanapot, mert egy olyan kérdésről vitatkozunk, ami a közvéleményt nagyon foglalkoztatja, és természetesen a politika érdeklődésének is a középpontjában áll, sőt a politika érdeklődése az utóbbi időben jelentősen felerősödött a téma iránt.
Ugyanakkor bízom benne, hogy elemző módon és higgadtan tudjuk ezt a vitát lefolytatni, józan érveket közölve egymással annak érdekében, hogy érdemi módon tudjunk az elkövetkezendő időszakban cselekedni a közbiztonság javítása érdekében. Meggyőződésem, hogy csak a higgadt és felkészült érvelés és az ezt követő higgadt, meggondolt, megalapozott cselekvés az, amely előrevisz ezen a területen.
(13.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban is, hogy ez a vita egyúttal cselekvésre buzdító párbeszéd is lesz a társadalommal, hiszen tudatosítanunk kell, hogy a problémákat csak mindenki, a társadalom együttes közreműködésével, az önkormányzatok, a civil szféra és akár az egyes polgárok segítségével, bevonásával vagyunk képesek kezelni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrégiben egy európai uniós országban járva, és ott a közbiztonságról beszélgetve a rendőrséget felügyelő miniszterrel, elmondta, hogy náluk a közbiztonság nagyon jó. Később megkértem tőle az adatokat, mert akkor nem tudta megmondani. Ebben az országban, amelynek 8,5 millió lakosa van, több mint egymillió bűncselekmény vált ismertté 1997-ben, nálunk 514 ezer; 650 körüli emberölést követtek el, nálunk 1997-ben 281-et; és 45 ezer gépkocsit loptak el, nálunk 1997-ben 14 480-at. Abban az országban azt mondják a polgárok, hogy jó a közbiztonság, nálunk mi azt mondjuk, hogy elviselhetetlen, rossz az emberek közérzete emiatt, sőt, a külföld véleménye is rossz a magyar közbiztonságról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván beszélnünk kell arról, hogy ennek milyen okai voltak. Itt sokan el szokták mondani - és ebben van is igazság -, hogy részben a rendszerváltás következménye a kialakult helyzet. Azt gondolom, hogy ez igaz, de hadd mondjam el önöknek, persze, hogy igaz, hiszen sokkal eredményesebb az a rendőrség, amelynek nem kell betartania a törvényeket, sokkal eredményesebb az a rendőrség, amelyik a hatalom kézi vezérlése alatt áll, ha nem ellenőrzi a civil szféra, ha a bíróság az erőszakszervezet része, nem pedig egy önálló hatalmi ág. Kevesebb a bűnalkalom ott, ahol kevesebb a polgárok java, ahol kevesebb a féltenivaló érték.
Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, mégsem szerencsés a rendszerváltásra fogni mindazt, ami Magyarországon történt, hiszen azt gondolom, hogy akartuk ezt a rendszerváltást, helyes, hogy akartuk, helyes, hogy tettünk annak érdekében, hogy mindez bekövetkezzen. Nem kell sajnálnunk, sőt, büszkének kell lennünk mindazon intézményes garanciákra, amelyek a demokrácia intézményrendszerét jelentik ma Magyarországon. Mindezek figyelembevételével kell szembenézni azzal a helyzettel, ami a közbiztonság területén kialakult, és csak az előbb említett kereteken belül kell és lehet a megfelelő megoldásokat keresnünk, illetve megtalálnunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A közbiztonság és a bűnügyi helyzet nem mindenben egyező fogalmak. Ami a közös jellemzőjük: a bűnözés mértéke, szerkezete és a hatásai elleni fellépés eredményessége. Ugyanakkor azonban a közbiztonság fogalmába beletartozik a személy- és vagyonbiztonság állapota, a bűnüldözés eredményessége, a polgárok elvárása, hogy a bűnt mindig kövesse a megtorlás, minél hamarabb a megfelelő büntetés kiszabásával, lehetőség szerint olyannal, ami elrettent a bűn ismétlésétől. Ha ez nincs így, a polgárokban az a vélemény alakul ki, hogy a bűnözésnek nincs kockázata. Hogy ez ne így legyen, és az állam büntetőjogi normái érvényesüljenek, az ügyészségnek és a büntető igazságszolgáltatásnak legalább annyira kötelessége, mint amennyire a rendőrségnek a kötelessége.
Beletartozik a közbiztonság fogalmába az is, hogy a gazdasági élet szabályozottan működjön, átlátható legyen a tőkeképződés, a gazdaság szereplői tartsák tiszteletben a törvényi korlátokat, alakuljon ki megfelelő színvonalú üzleti kultúra. Ennek érvényesítése az állami felügyeleti szervek feladata. Beletartozik a közbiztonság fogalmába az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a közrend, köztisztaság normái hogyan érvényesülnek, milyen a közterületek állapota, hogy alakul az utcai prostitúció, mit tudunk tenni annak megfékezésére. Beletartozik az alkoholizmus, beletartozik a közrendi morál, a falfirkák, az extremista politikai erők megjelenése, tevékenysége, beletartozik a lakótelepi kutyatartás is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A közbiztonság fogalmába beletartozik a technikai biztonság is; nem a gépekre gondolok, hanem a gépeket kezelő ember felelősségére, felkészültségére. Gondoljunk csak az Ó utcai házomlásra, vagy legutóbb a Lövőház utcai daru összeomlásával kapcsolatos tragédiákra.
A közbiztonság fogalmába természetesen beletartozik a szükséghelyzet elhárítására biztosított védelem rendszere, felkészültsége, a tűzoltóság, a polgári védelem felkészültsége, hiszen nekik valóban kritikus körülmények között kell eredményesen cselekedniük. Nem mindegy tehát, hogy milyen a felkészültségük, milyen az eszközellátottságuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitatható ugyanakkor, és ennek következményeként nem véletlen az sem, hogy az emberek úgy vélekednek a közbiztonságról, ahogy, hogy általában olyan az ő biztonságérzetük, amilyen. Hiszen 1988-ban 185 ezer bűncselekmény vált ismertté, 1997-ben viszont már 514 ezer. Hozzá kell tennem rögtön, hogy a nagy változás 1989 és 1991 között következett be, hiszen az említett 185 ezerről '91-re 440 ezerre emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma, vagyis három év alatt megduplázódott. Ez európai országokban 15 év alatt lejátszódó folyamat. Ezt a jelentős változást azóta sem volt képes feldolgozni a társadalom, amelynek szereplőit, az egyes embert, a rendőrséget, az államot is felkészületlenül érte ez a hirtelen változás.
Ugyanakkor a statisztikával kapcsolatos problémára is fel kell hívnom képviselőtársaim figyelmét, nevezetesen arra a problémára, hogy egy bűncselekmény akkor kerül bele abba a statisztikába, amelyről általában beszélni szoktunk, ha a rendőrség a maga tevékenységét lezárta, ekkor válik ismertté a bűncselekmény. Ez azt jelenti, hogy az adott évben, például az 1997-ben ismertté vált 514 ezer bűncselekménynek valójában csak egy részét, jelenlegi ismereteink szerint 53 százalékát követték el 1997-ben, a többit a korábbi években.
Van ugyanakkor egy másik statisztika is természetesen, amely az elkövetés időpontja szerint rögzíti a bűncselekmények számát. Ez a statisztika természetesen változik, szemben a másikkal, ami állandó, hiszen előfordulhat, hogy 1998-ban derül ki egy ügy kapcsán, hogy azt 1995-ben követték el. Ha az elkövetés éve szerint vizsgáljuk a statisztikákat - és ezzel kapcsolatban a háttéranyag 12. oldalán találnak képviselőtársaim táblázatot -, akkor azt találjuk, hogy 1991-ben 487 ezer, '92-ben 462 ezer, '93-ban 430 ezer, '94-ben 450 ezer, '95-ben 450 ezer, '96-ban - jelenlegi ismereteink szerint - 425 ezer bűncselekményt követtek el. A '97-es számadatot nem hozom, hiszen feltehető, hogy az ott elkövetett bűncselekmények száma a később megszerzett ismeretek alapján növekedni fog.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a statisztika viszont azt mutatja, hogy nem váltak kiterjedtté, elképesztő méretűvé vagy akár robbanásszerűvé a bűncselekmények Magyarországon. Ez az adatsor azt mutatja, hogy a '89-91-es jelentős emelkedés óta az ismertté vált bűncselekmények száma lényegében stagnál.
Ezt azért kell elmondanom, mert nem jó az a számháború, amit e tekintetben folyamatosan folytatni szoktunk. Nem jó, mert félrevezető, nem jó azért, mert ennek a következményeként jutnak sokak eszébe helytelen válaszok és rossz megoldások ennek a problémának a kezelésére. Nem jó azért sem, mert ezek a statisztikák valójában nem adnak igazi választ mindazon problémákra, amelyek az embereket foglalkoztatják, és amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük. Megint azt kell mondanom, hogy e helyett a számháború helyett, ami adott esetben félelmet ébreszthet az emberekben, csak megfontoltan, a probléma megoldására koncentrálva szabad és érdemes közelíteni a közbiztonság problémáihoz.
(13.40)
Melyek a jellemzői annak a bűnügyi helyzetnek, amellyel szembe kell néznünk? Először is jellemzője a vagyon elleni bűncselekmények első években történő drasztikus növekedése, a későbbiek során stagnálása. Általában a lopás, betöréses lopás, csalás bűncselekmények az összes bűnözés 68 százalékát teszik ki. Ha ehhez hozzátesszük a rongálás, okirat-hamisítás, ittas vezetés, testi sértés bűncselekményeket, akkor az összes ismertté vált bűncselekménynek átlagosan 86 százalékához jutunk. Ezek azok a bűncselekményfajták, amelyekkel az állampolgár a közvetlen környezetében nap mint nap találkozik, valójában ezek azok, amelyek miatt annyira rossz a biztonságérzete, mint amilyen rossz; itt nyugodtan hagyatkozhatunk az ezzel kapcsolatos közvélemény-kutatásokra.
Ugyanakkor azonban 1990 után új tendenciák is megjelentek a bűnözésben, amelyek 1993-1994 után felerősödtek. Itt elsősorban a nagyon nagy port felvert, drasztikus, különös kegyetlenséggel és általában a nyilvánosság előtt elkövetett bűncselekményekre gondolok, mint a leszámolásokra, a robbantásokra, kivégzésre a nyílt utcán. Ezek azok a bűncselekmények, amelyek azért keltenek félelmet a polgárokban, mert azt gondolja, hogy ha ezt közterületen, fényes nappal el lehet követni, akkor véletlenszerűen akár áldozata is lehet ezeknek, miközben egyébként ezek természetesen - lévén leszámolás jellegűek - a becsületes állampolgár ellen közvetlenül nem irányulnak.
Itt egy kis kitérőt engedjenek meg, képviselőtársaim: 1990 előtt egy meglehetősen kontrollált sajtóténykedés mellett és egy nagyon szigorúan kontrollált belügyi tevékenység mellett az állampolgárok nem értesültek a bűncselekmények jelentős részéről; nem értesültek egyszerűen azért, mert ellenérdekelt volt a társadalom abban, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek. Ehhez képest jelentős változás - és hozzáteszem, kedvező változás -, hogy a sajtót ilyen módon senki nem képes korlátozni. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a bűncselekményszám növekedésénél lényegesen nagyobb mértékben és arányban találkozik ezekkel a bűncselekményekkel, azok részletes leírásával, adott esetben a televízióban, filmtudósításokban nézheti meg egy-egy bűncselekmény elkövetési helyszínét. Természetesen ezek felerősítik azt az érzést, amelyet egyébként a kétségkívül megnövekedett bűnözés keltett benne.
Ez akkor is így van, ha egyébként az évente elkövetett gyilkosságokat, befejezett emberölések számát tekintem; megint azt kell mondanom, hogy például az 1991-92. évhez képest - amikor a befejezett emberölések száma 300 felett volt - az azt követő években mindig 300 alatt maradt. 1997-ben például 281 volt a befejezett emberölések száma, vagyis itt is azt lehet mondani, hogy nincsen drasztikus, jelentős változás az elkövetett bűncselekményekben, miközben az előbb említett néhány kirívó bűncselekmény miatt az emberek ennek az ellenkezőjét érzik.
Ugyanez a helyzet a gépkocsilopások tekintetében is, tisztelt képviselőtársaim, hiszen 1991-ben és 1992-ben az ellopott gépkocsik száma meghaladta a 16 ezret, aztán ez megismétlődött 1996-ban is, míg 1997-ben - ahogy már említettem - 14 480 gépkocsit tulajdonítottak el vagy loptak el. Ez is azt mutatja tehát, minden ellenkező beállítással szemben, hogy nem nőtt drasztikusan a gépkocsilopások száma, de ha valakinek ellopják a gépkocsiját, természetesen ezek a statisztikák nem érdeklik. Éppen azért, mert nem érdeklik az embereket, mondom el minden alkalommal, és mondom el most is, hogy én nem a statisztikákból fogok olyan következtetést levonni, hogy Magyarországon javult vagy romlott a közbiztonság, hanem mindig az állampolgárok véleményére támaszkodom, ők mondják azt, hogy rossz Magyarországon a közbiztonság. Amíg ők így vélekednek, éppen ennek a véleménynek és a közbiztonság javításának érdekében kell a kormányzatnak mindent elkövetnie, kell a kormányzatnak cselekednie.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 1994 óta több alkalommal - lehet mondani, szinte havonta - foglalkozott a közbiztonság kérdéseivel, és tett különböző intézkedéseket. Tett, amikor a feketegazdaság ellen lépett fel határozottabban - hadd utaljak például a gázolaj és fűtőolaj árkülönbözetéből adódó problémákra, illetve ezen problémák megszüntetésére; a feketegazdaság által keltett problémák kezelésére hozta létre a koordinációs bizottságot, amely folyamatosan értékelte a folyamatokat, tett javaslatot különböző jogszabályok módosítására, amelyek aztán folyamatosan meg is történtek. Akár itt a parlament előtt találkozhattak ezekkel képviselőtársaim, akár kormányrendeletekkel, különböző miniszteri rendeletek kiadásával is találkozhattak. Költségvetési többleteket biztosított a kormány több alkalommal a feketegazdaság keltette problémák kezelésére, a vám- és pénzügyőrség, a rendőrség és a határőrség részére egyaránt.
Különböző törvényalkotási folyamatok voltak épp a problémahalmaz kezelése érdekében a közbiztonság javításáért vagy azért, hogy azokat a szervezeteket, amelyek a közbiztonság javítása érdekében tenni tudnak, megfelelő törvényi környezetbe helyezzük, illetve sok esetben azt a hiányosságot, hogy a rendszerváltás után különböző területeken a megfelelő szabályozásra nem került sor, ezt a hiányt is megszüntessük. Így kiadásra kerültek a rendőrségi törvény végrehajtási szabályai, a rendőrségi törvényben előírt jogszabályok, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek. Elkészült, és elfogadta a parlament a szolgálati törvényt, a határőrizetről szóló törvényt, a tűzvédelemről szóló törvényt, a polgári védelemről, a polgári védelem szervezetéről és működéséről szóló törvényt. Nem sorolom fel mindazokat a törvényeket, amelyeket az ellenőrzés erősítése, a büntető törvénykönyv módosítása vagy a büntetőeljárási törvény módosítása, illetve később az átdolgozása érdekében a kormány tett, hiszen ezekkel, tisztelt képviselőtársaim, folyamatosan találkozhattak.
A kormány 1997-ben középtávú fejlesztési koncepciót fogadott el, éppen a rendőrség megfelelő feltételekkel, eszközrendszerrel történő ellátása és ezen keresztül a közbiztonság javítása érdekében. Ez a program összesen 36 milliárd forint felhasználását irányozza elő; kiemelt feladatként kezeli a szervezett, kábítószer-, gazdasági bűnözés, polgárok életét súlyosan veszélyeztető, illetve sértő bűnözés, valamint a gépjárműlopások elleni fellépést. Gépjárműlopások ellen egyébként számos intézkedés született 1997-ben, amelyek a jelek szerint eredményre vezettek, illetve 1998-ban a lopások további csökkenésével számolunk az azóta meghozott és 1998-ban bevezetendő intézkedésekkel.
A hiányzó létszám feltöltésén túl a rendőrség állományának további, mintegy 4 ezer fővel történő növelését irányozza elő, 2002-ig 92 újabb rendőrőrs létrehozását írja elő a hároméves fejlesztési program. Előirányozza a körzeti megbízottak, illetve a szakszolgálatok létszámának emelését, a közlekedésrendészet jelenlegi létszámának növelésével a szervezet tevékenységének erősítését; intézkedik az autópályák ellenőrzésével foglalkozó speciális szolgálat, illetve a vasúti rendőrség felállításáról; rögzíti, hogy mindezen fejlesztésekre úgy kell hogy sor kerüljön, hogy a forrásigény épüljön be az éves költségvetésbe, a létszámfejlesztést pedig az előirányzat reálértékének megtartása mellett kell végrehajtani. A program megteremti az anyagi feltételeket a bűnüldöző munkában részt vevő hatóságok közötti informatikai kapcsolatok létesítéséhez is.
(13.50)
Azt lehet mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hároméves fejlesztési program végrehajtásaként a rendőrség valóban rendelkezhet mindazon eszközökkel és mindazon feltételrendszerrel, amelyek segítségével képes lehet megfelelni a polgárok által támasztott magas színvonalú elvárásoknak. Ugyanakkor azonban, tisztelt képviselőtársaim, helyes, hogy az elmúlt egy-másfél évben megerősödött az a felismerés, hogy igazán sikeresek a közbiztonság javítása terén csak akkor lehetünk, ha sokkal többet foglalkozunk a bűnmegelőzés kérdéseivel.
A kormány 1995-ben hozta létre az Országos Bűnmegelőzési Tanácsot. Ez kidolgozta az országos bűnmegelőzési programot, amely mind szervezetileg, mind ágazatonként megfogalmazza a legfontosabb bűnmegelőzési teendőket. A kormány ezt elfogadta, a bűnmegelőzési programot minden önkormányzat részére rendelkezésre bocsátottuk.
A kormány százmillió forint alaptőkével Országos Bűnmegelőzési Közalapítványt hozott létre azért, hogy ezen keresztül támogassa a bűnmegelőzésben tevékenykedő civil szervezeteket, állampolgári szerveződéseket.
A fegyveres biztonsági őrségek, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatok helyzetét törvénnyel rendeztük. Ugyancsak törvény született a vállalkozás keretében végzett vagyonvédelmi tevékenységről. E szervezetek szakszerű működése erősíti a vagyonbiztonságot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy említettem, a bűnmegelőzés területén számítunk az önkormányzatok, a civil szféra és az egyes állampolgárok együttműködésére is. Elvárás az önkormányzatokkal szemben, hogy azon túlmenően, hogy évente egyszer beszámoltatják, és az esetek döntő többségében elfogadják a helyi rendőri vezetőt, és ezen keresztül elfogadják a helyi rendőrség munkájáról szóló beszámolót is, foglalkozzanak többet a közbiztonság kérdésével az adott településen, hiszen a rendőrség számára is fontos a polgárok véleményének megismerése, az, hogy mit tartanak fontosnak. Fontos az, hogy a rendőrség és az önkormányzat szoros együttműködésével alakítsák ki közösen ott helyben azokat a programokat, amelyek mindazon kérdésekre, amelyeket a polgárok felvetnek, kellő válaszokat adnak, és ezen az együttműködésen keresztül nagyon fontos az, hogy a helyi civil szervezeteket a helyi közbiztonság problémáinak kezelésére bevonják, az ő támogatásukat, cselekvő részvételüket megnyerjék a maguk számára, megnyerjék annak érdekében, hogy ott helyben többet legyenek képesek tenni a közbiztonság javítása érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Külön ki kell emelni a legveszélyeztetettebb társadalmi csoport védelmének fontosságát, a gyermekekét és a fiatalkorúakét. Bűnözővé válásuk megakadályozása érdekében erősíteni kell az iskoláknak a bűnözéssel szembeni felvilágosító szerepét is. Ezen belül külön hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a jövő generációiban tudatosuljon a drog- és alkoholfogyasztás veszélye. Ezt a célt szolgálja a drog, alkohol, dohányzás és AIDS elleni úgynevezett DADA-program, amely tanárok és rendőrök közreműködésével megvalósuló ismeretátadás, szituációs és szerepjátékok keretei között segíti elő az általános iskolai bűnmegelőzést.
A DADA-program az elmúlt években országszerte népszerűvé vált, míg az 1992-93-as tanévben öt iskolában 1075 tanuló vett részt benne, a jelenlegi tanévben már 374 iskola közel 31 ezer diákjának szolgál segítségül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az itthon megtett különböző intézkedésekkel és a bűnmegelőzési programok kiteljesedésével és sokszereplőssé tételével együtt is - tekintettel arra, hogy itt egy nagyon fenyegető veszéllyel, a nemzetközi szervezett bűnözéssel is szembe kell néznünk - nyilván magunkban nem lehetünk eredményesek; ma már a szervezett bűnözés ellen a nemzeti stratégiák nem, csak a nemzetközi összefogás lehet igazán eredményes. Éppen ezt felismerve veszünk részt fokozottan azon nemzetközi szervezetek munkájában, amelyek munkájába való bekapcsolódás jelenleg számunkra megadatott, illetve éppen ennek erősítése érdekében kötöttük meg mintegy 30 országgal a szervezett bűnözés különböző formái elleni szoros együttműködésről szóló kormányegyezményeket, és ezek következményeként nagyon jó kapcsolat alakult ki ezen országok rendőrségei és a Magyar Köztársaság rendőrsége között.
Ennek érdekében kötöttük meg számos európai országgal a toloncegyezmények rendszerét, hogy az illegális migrációból adódó problémákat megfelelően legyünk képesek kezelni, és éppen ennek érdekében teszünk meg mindent mindazon helyeken, ahol az együttműködés számunkra lehetővé válik, hogy bekapcsolódhassunk a nemzetközi bűnüldöző munkába, akár úgy, hogy megfelelő információkat biztosítunk ehhez, akár úgy, hogy hozzájuthatunk ezen nemzetközi szervezetek által birtokolt információrendszerekhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a kérdésről beszélünk, a közbiztonság ügye van napirenden, nyilván nem kerülhetjük meg a rendőrség anyagi helyzetének kérdéskörét sem. Itt szintén vita szokott kibontakozni arról, hogy ki mennyiben felelős a rendőrség anyagi helyzetéért, ezért hadd tekintsem át önökkel együtt most 1991-től a folyamatokat.
1991 és 1994 között a rendőrség támogatásának nominális értéke lényegében reálértéktartó volt, ugyanakkor ha arra gondolunk, hogy ugyanezen időszak alatt több ezer fős létszámfejlesztésre került sor, hogy olyan szervezeteket vontak össze a rendőrséggel, amelyek költségvetése korábban a rendőrség költségvetésében nem volt benne, ha arra gondolunk, hogy különböző rendőrőrsök jöttek létre - egyébként nagyon helyesen - abban az időszakban, és a jogszabályalkotó munka következményeként milyen többletfeladatokat kellett ellátnia rendőrségnek, valamint éppen ezen időszak elején nőtt meg ugrásszerűen a bűnözés, további többletfeladatokat adva, akkor beláthatjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a nominálértéken reálértéktartó támogatás valójában jelentős feszültségeket hozott a rendőrség gazdálkodásába. Nem véletlen az, hogy 1994-ben a rendőrség adósságállománya már majdnem elérte a 2 milliárd forintot.
Nem tagadható az sem, tisztelt képviselőtársaim, hogy 1995 és 1998 között, a '98-as évet is figyelembe véve, összességében a rendőrség költségvetési támogatásának reálértéke 14 százalékkal csökkent. Ennek a következményeként pedig az a feszültség, ami a rendőrség költségvetésében végig megvolt, tovább erősödött. Lényegében ez vezetett az 1997. évben a rendőrség adósságállományának ugrásszerű megnövekedéséhez. Ezzel az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, ha az alapproblémát nem kezeljük, akkor hiába kezeljük a rendőrség adósságállományát, az csak ahhoz elegendő, hogy megszűnjön, ugyanakkor mindig, újra és újra fennáll az adósság képződésének a veszélye, mert az alapprobléma ettől önmagában nem oldódik meg.
1997-ben volt először értéktartó a rendőrség költségvetési támogatása, és ennek volt is olyan eredménye, hogy az elvándorolás lényegében megszűnt, a fluktuáció azonos szinten maradt, körülbelül annyian távoztak el a rendőrségtől, mint ahányan újonnan beléptek. Ez stabilizálni tudta a rendőrség létszámhelyzetét.
1997-ben fejlesztéseken keresztül bizonyos területeken már előrelépés is történt a korábbi állapothoz képest. Ez ahhoz volt elegendő, hogy a romlást ezeken a területeken képes legyen megállítani.
1998-ban a rendőrség költségvetési támogatása már reálérték-növekedést eredményez, de ezzel együtt sem tudta pótolni természetesen a korábbi évek veszteségeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Melyek lehetnek azok a tennivalók, amelyeket az elkövetkezendő időszakban a helyzet javítása érdekében tennünk kell? Itt most nem mondom el mindazon intézkedéseket, amelyeket tettünk, illetve tett a rendőrség annak érdekében, hogy azt a helyzetet, ami itt Budapesten az elmúlt egy-másfél hónapban történt bűncselekmények kapcsán kialakult, kezelni tudja.
(14.00)
Hiszen ezekről egyrészt folyamatosan tájékoztattuk a közvéleményt, képviselőtársaimat is tájékoztattam, és az intézkedések hatásaival mindenki, aki a budapesti utcákat járja, találkozhat.
Elengedhetetlen azonban a hároméves fejlesztési koncepció végrehajtása; ehhez a megfelelő támogatásokat az adott éves költségvetésekben biztosítani kell. Arról természetesen folyik vita, hogy ennek mely elemeit lehet előrehozni akár az 1998-as évre, milyen intézkedéseket kell tenni, illetve milyen intézkedések megtételére van lehetőségünk 1998-ban.
Itt tájékoztatom önöket, hogy a kormány a legutóbbi ülésén is foglalkozott ezzel a kérdéssel - a következő ülésén fog majd döntést hozni a támogatások kérdésében -, amelynek egyik eleme a rendőrség gazdálkodásának, szervezetének átvilágítása június 30-ig; és utána szándékozik a kormány újra visszatérni ennek a problémának a kezelésére. Nem vitatható ugyanis, hogy a rendőrség költségvetési feszültségeit kezelni kell, annak érdekében, hogy olyan állapotban legyen, hogy valóban képes legyen megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak.
Erősítenie kell, tovább kell fokoznia a bűnmegelőzéssel való foglalkozást mindenkinek, akinek fontos Magyarországon a közbiztonság, érdemes és kell tennie a bűnözővé válás, a bűnelkövetési alkalmak vagy az áldozattá válás megelőzése érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim! A beszédem elején említettem, hogy a közbiztonság sokkal tágabb fogalom annál, mint hogy állandóan a rendőrség kérdéséről beszéljünk, és ezért itt most megismétlem, hogy mindazon szervezeteket, mindazon rendszereket kell megfelelő állapotban tartani, amelyek a közbiztonságért felelősek lehetnek - ebbe beletartozik természetesen a határőrség. A határőrség különösen fontos, hiszen egyrészt az ország megfelelő védelme, a biztonságunk megfelelő garantálása szempontjából is foglalkoznunk kell a határőrség megfelelő karbantartásával, és azzal, hogy eszközrendszerével képes legyen ellátni a feladatait és megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. De fontos a határőrség azért is, mert az európai uniós csatlakozásunkkor a határőrségünk már az Európai Unió külső határának a védelméért lesz felelős, mindazon követelményeknek meg kell tehát felelnie, amelyek a schengeni egyezményből fakadnak a számára. Ezeket pedig nem akkor kell majd megtennünk, hanem mostantól kezdve egy program végrehajtásával - amellyel egyébként rendelkezünk - kell a határőrséget folyamatosan felkészítenünk az eme kettős elvárásnak történő megfelelésre.
De ugyanezt kell mondanom a tűzoltóságról, a polgári védelemről, a nemzetbiztonsági szolgálatokról akár, de az igazságszolgáltatás egész rendszeréről, hiszen abban az esetben, ha a bűncselekmények felderítésében és az ügyek lezárásában például a rendőrség munkája felgyorsulna, akkor viszont már az igazságszolgáltatás egyéb rendszerei kerülnek olyan helyzetbe, amikor nekik kell megfelelő idő alatt a megfelelő döntéseket meghozniuk.
Említettem azt is, mennyire fontos, hogy a polgárok találkozzanak azzal az érzéssel, hogy aki bűnt követ el, az rövid időn belül bűnhődik is, és ráadásul az ő igazságérzetüknek megfelelő ítélet születik. Ehhez viszont az ügyészségeknek és a bíróságoknak is a megfelelő feltételrendszerrel rendelkezniük kell ahhoz, hogy a munkájukat ők is megfelelően és a köz megelégedésére legyenek képesek elvégezni.
Ebből nyilván az következik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a közbiztonság ügyét nem kampányszerűen, nem a választások előtt felerősítve, hanem folyamatosan napirenden kell tartania a mindenkori kormányzatnak, és természetesen napirenden kell tartania a parlamentnek is, mert csak a megfontolt, jól átgondolt, folyamatosan végzett munka, és ezen a területen az a cselekvés, ami valóban közelebb visz minket a polgárok által annyira áhított közbiztonság javításához, hozhat igazi és valódi eredményeket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a háttéranyagban foglalt adatok, táblázatok figyelembevételével, valamint a háttéranyaghoz adott szöveges magyarázatunk segítségével - és természetesen azért, mert önök is ismerik a kialakult helyzetet -, valóban érdemi vitát folytatva tegyék meg azon javaslataikat, amelyek közelebb visznek minket a magyarországi közbiztonság javításához; közelebb visznek minket ahhoz, hogy a polgárok számára az annyira áhított biztonságot garantálni legyünk képesek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
