AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA
AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA
Már tíz óra felé fogat fogat után robogott Budára, a királyi palotába. A Ferenc József téren és a budai hídfőnél nagy tömegek gyűltek össze gyönyörködve a csillogó-villogó magyar díszruhákban.
A képviselők és főrendek az udvari kápolnába gyülekeztek, hol az ország prímása mondta a díszmisét. Őfelsége a király az oratóriumban foglalt helyet, honnan többször kihajolt végignézni a festői képen, mely a középkor mesés pompájával hatott a szemlélőre.
A miniszterek a kápolna balján foglaltak helyet, jobbról a főrendek ültek és szétszórva vegyesen a képviselők. Kivált az utóbbiak nagyobb számmal jelentek meg az idén, mint annak előtte.
A mise után a lépcsőkön felállított testőrök sora közt mentek fel a trónterembe, hol sokan voltak olyanok is, akik a misét mellőzve, egyenesen a trónteremben várták be az ünnepélyt. Ezek közt volt József főherceg is. A kormánypárti képviselők képezték a jelenlevők zömét, de képviselve volt minden párt, s még a szélsőbalról is ott láttuk Csávolszky Lajost, Prónay Dezsőt és Győry Eleket. Az egybegyűltek mind díszruhát viseltek, kivételt csak néhány szász képviselő tett, kik frakkban jelentek meg. Az egyik pláne a fiacskáját is elhozta a kápolnába. Ilyenek a jó családapák.
Szép ruha (mert az efféle ünnepélyeknél végre is a ruha a fődolog) nem egy volt, de a legjobban feltűnt Miklós Gyula a tigris-bőrrel, gróf Dessewffy az ízléses dókájával, Mohay Sándor a sárga csizmáival, Csekonics Endre gróf az ékszereivel, Tisza Kálmán a Benczúr-kép-féle kosztümöt viselte.
Pont tizenkét órakor végre hallatszott az ajtónálló koppanása, a szárnyas ajtók szétnyíltak, s belépett kíséretével a király. Elöl az országzászlósok jöttek a kereszttel és a felemelt karddal, aztán a miniszterek és a király, ki fehér kócsagtollas medvebőrös fövegét kezében tartva folytonos éljenzés közt lépett fel a trónra, amelynek homlokzatán, a széleken három-három strucctoll, piros, fehér és zöld jelzi, hogy az a magyar király trónusa.
Őfelsége átvevén a trónbeszédet Tiszától, nyugodt, mindenütt hallható hangon olvasta fel, mire újra fölharsant az »éljen«.
Aztán levette fövegét, lelépett a trónról és eltávozott a termeibe.
