17. sz., augusztus 17.
17. sz., augusztus 17.
Ha a sajtó valóban nagyhatalom, vajon mekkora méltóság illeti a sajtó királyi udvarában, teszem azt, a vidéki levelezőt?
Az legalábbis olyan, mint az udvari lakáj.
Jámbor olvasó, kit közönséges embernek szült végzeted, döbbenj meg, mikor a két ominózus betűt meglátod itt-ott: »r. l.«
Ez azt jelenti: rendes levelező. De azt is jelentheti: rendkívüli lángelme.
Döbbenj meg nyájas olvasó!…
*
Nagy Sándor azért haragudott, hogy semmi hódítani valója nem maradt.
Az r. l. (aki, ha szegedi termés, »Figyelő« nevet vesz fel mint bizonyos fajú hölgyek, kik mesterségüket fölvett nevek alatt gyakorolják), azért haragszik rendesen, hogy semmi megírni valója nincs.
Shakespeare, Eötvös, Kaas Ivor, Boz Dickens és Kecskeméthy Aurél minden jó gondolatot megírt előle.
És ez borzasztó!
Szerencsére a Szegedi Napló alapítási története nincs még megírva.
Pedig hát erre is kíváncsi Európa.
*
»Figyelő« úr megírná ezt a históriát a »Times«-nek. Azonban nem tud angolul. Megírja tehát a kitűnően szerkesztett »Hon«-nak.
A gondos szerkesztő át nem olvassa, tehát beveszi.
Megjelenik. Ott van, s a világ ámul-bámul.
Figyelő úr azt írja, hogy a »Szegedi Napló« osztály- és fajharcot provokál Szegeden. Itt nagy veszedelem készül.
S a kontinens, a rideg Európa megrezzen…
Szegeden fajharc készül.
Anglia elszólítja flottáit a Dardanelláktól.
Franciaország még egy korosztályt hív be. Ausztria egy hajszál híja, hogy vissza nem hívja katonáit Boszniából… hogy mind itthon legyen…, mert hát Szegeden nagy baj van… Figyelő úr megírta, hogy ott fajharc készül.
*
Epilóg
De félre a tréfával. Beszéljünk komolyan.
A világ talán kíváncsi rá, hogy kicsoda az a »Figyelő« úr? Mit írt? És mit felelünk firkájára?
Eh, dehogy.
Az a három ember, aki a »Hon« jelzett közleményét olvasta, éppen nem kíváncsi.
Mert az egyik ember a három közül én vagyok. S én tudom, ki az a »Figyelő«.
A másik az, aki Figyelő urat rávette, hogy ezt a hazug galimathiászt összeírja, s ez a másik is tudja, hogy kicsoda Figyelő úr.
A harmadik ember pedig, aki e közleményt még olvasta, maga a jámbor levelező.
No, ő már nehezen tudja, hogy kicsoda ő.
Én pedig nem mondom meg neki.
Minek szégyenkezzék szegény!
