10. sz., augusztus 8.
10. sz., augusztus 8.
Szép dolog mégis az előérzet…
Némely embernek a lába megjósolja az esőt, akár egy kalendárium.
A kormánypártnak, úgy látszik, Csernátony volt a »fájós lába«, ő vette észre legelőbb a tornyosuló felhőket.
Észrevette s ellábalt a választások elől a külföldre.
Így aztán az igaz, hogy nem is bukott meg. Mert hát hiába, okos ember, mielőtt elesnék, lefekszik előbb a földre.
Szegény Csernátony: ő a taktika nagymestere volt végleheletéig.
Adja isten; hogy felösmerjék nagyságát, amerre jár a külföldön is – s ne eresszék haza soha.
Mi majd csak kiheverjük valahogy – a hiányát.
*
Sámsonnak a hajában feküdt az ereje.
Tiszának Csernátonyban.
Amint Csernátony elment, – Tisza szerencsecsillaga eltűnt.
Az imént még Caesárnak nevezték a debreceni triumfátort.
S íme, ma Caesárt, ahelyett, hogy brutusi kéz ejtette volna el hőshöz méltóan, nyakon öntik forró vízzel.
…Tralla!
De furcsa kis Caesár vala!
*
Nagyra is van most Debrecen vele, hogy nevetségessé tette a miniszterelnököt.
No, de mi is nagyra vagyunk Debrecennel.
Ejnye, be derék, hogy mégis ledobták kigyelmetek a »kálvinista kakast« a torony tetejéről – mondja a választás napján egy cívisnek valaki.
– Le azt, mégpedig örökre.
– Ejnye, be derék. Tán bizony nem forgott?
– Ej dehogy. Éppen az a hiba, hogy nagyon forgott.
…Tralla!
De furcsa kis kakas vala!
