Árpádházi Szent Margit legendája
Árpádházi Szent Margit legendája
IV. Béla király a tatárjárás alatt fogadalmat tett, hogy születendő leányát, országa megmenekülése esetén, Istennek ajánlja fel. Szent Margit (1242-1271) a fogadalomnak megfelelően először Veszprémben, majd a számára építtetett Nyulak szigeti (Margitsziget) domonkos apácakolostorban élt családja és hazája sorsa iránt érzett nagy felelőségtudattal, mélységes alázatban, önpusztító aszkézisben és Krisztus iránti misztikus elragadtatásban. Halála után rögtön megindult a szenttéavatási eljárás, ami külső akadályok miatt mindig újra megakadt, s végül csak 1942-ben valósult meg. Hazánkban és a domonkos renden belül azonban Margitnak mindvégig élő kultusza volt. Első legendáját feltehetően gyóntatója, a magyarországi rendtartomány priorja, Marcellus foglalta írásba. Az 1276-ban készített szenttéavatási jegyzőkönyvvel együtt ez a realisztikus legenda volt minden későbbi legendaváltozat alapja.
A legendák, mint említettük, olvasmányként beépültek a liturgiába. Nagyobb ünnepeken azonban a zsolozsma énekelt részei, a himnuszok, antifónák és a responzóriumok is a szentről szóltak. A 10. századtól a himnuszok mintájára ez utóbbiakat is gyakran versbe foglalták, ezek a verses zsolozsmák. Valamennyi magyarországi szent tiszteletére készült önálló verses officium.
Szent Gellért a bakonybéli remeteségben teológiai művein dolgozik. Magyar Anjou Legendárium (1330 k.)
Csuklyás könyvet tartó apostol a budai várból. A könyv alján zsákszerűen meghosszabbították a kötést, végére karikát fűztek, így a vándorprédikátor övére akasztva magával hordhatta legfontosabb prédikációs könyvét
