Tóth Árpád: EGY VÖRÖSHAJÚ KOLDUSLEÁNYHOZ
Ruhádnak ép helye nincs,
Társz pőre nyomort, de friss
Szépséget is!
Költődet kis beteges
Tested, bár pettyezi folt,
Vágyakkal olt.
Ám szebben hercegi nő
Sem hord, mint bársony a pánt,
Kacér topánt.
Helyett rangbéli puha
Díszítne: uszály, melyen
Zúg a selyem.
Hadd védné térdeidet
Kéjenctől aranyos őr:
Kis hetyke tőr!
Mögül két, bűnbe üző
Keblecskéd kandi szeme
Kiintene.
Kéretnéd lusta kezed,
Karmolva, ha makacs ujj
Sürgetni búj.
Belleau úr szőtte szonett
Zsongatna, gyöngyszavu kincs,
S míg bús bilincs
Dalt dallana, perzselőt,
S lépdelné karcsú bokád
Lépcsők fokát,
Ronsardok s grófi sereg
Lesné üde bájaid
Bújt tájait.
Nyílna, de csók, miliom,
S Valois-kból egy brigád
Nyögné igád!
Csapszékek rossz küszöbén,
S kezed kültelki Véfour
Szennyébe túr.
Üveggyöngyén megakad,
S hajh, venni zsebembe sincs
Pár sous-nyi kincs!
Ha kő és gyöngy irigy is -,
Mégis csak pőre, keszeg
Tested a szebb!