Tompa Mihály: GRÁNIT-SZOBOR.

Full text search

GRÁNIT-SZOBOR.
 
Csodája voltam a zergék honának,
Vendégeim sas, villám, köd valának;
Zöldes moh ülte homlokom, jeléül:
Hogy a vén gránit-szikla meg nem vénül.
 
Alattam ott, miféle földi férgek
Fel-feltünő csoporti járnak, élnek? -
Szóltam kérdőleg a bércek sasának,
Embernek mondta ő, a föld urának.
 
Sok századig kacagtam e beszédet,
Látván naponként e kis furcsa népet;
S vártam: talán egykor magasbra nő fel ...
De még törpűlt, de még satnyúlt idővel!
 
Majd megragadt egy bősz erő haragja,
Rengvén belé a bérc acél-alapja;
Földindulás rázván meg a világot,
Engem fennről a síkmezőre vágott.
 
Hozzám az embert bámulat ragadta ...
Ki majd szent homlokom lábbal tapodta!
S vésüt hozott, roncsolni büszke sziklát,
Bár hányt dacos mellem dühébe szikrát!
 
Az őserdő szabálytalan kezétül
Idomtalanságot ki nyertem ékül:
Csúfos szobor levék ... hah, a szabályok
Eltorzító majmára átok ... átok ...!
 
S ki láttam, mint születtek ezredévek;
Egy csecsszopó kimultáról beszélek;
Hah, bár sülyednék el, hogy szem ne lássa
Mivé lőn a bérc szikla-óriása! ...
 
________
 
Mig így beszéltek a sír szobrai,
Egymásután a márvány, kő, fa, vas:
Halotti csend állott be hirtelen ...
Megszólalt harmadízben a kakas.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi