Tompa Mihály: ÉNEKEK.
ÉNEKEK.
*E két éneket Tompa imakönyvébe, az «Olajág»-ba is fölvette, több változtatással és toldással. L. ott.
*
I.
REGGEL.
Oh jertek a reggelnek idején,
Szent buzgóságnak szárnyai,
Ragadjátok lelkünk a menny felé,
Hová ugy óhajt szállani!
Szent buzgóságnak szárnyai,
Ragadjátok lelkünk a menny felé,
Hová ugy óhajt szállani!
A fényes nappalnak láttára
Hevülvén tisztelet s hálára,
Hadd buzogja ki, amit érez: - -
- Oh vigyétek jó Istenéhez!
Hevülvén tisztelet s hálára,
Hadd buzogja ki, amit érez: - -
- Oh vigyétek jó Istenéhez!
Mint a világon széjjeláradott
Az élethintő napsugár:
Isten! jóságodnak malasztitól
Megteljesűlt a földhatár!
Jó atyánk! hű szerelmed látván
A földön s a lelkek világán:
Keblünk, mint a patak megárad,
S kiöntjük néked hő hálánkat!
Az élethintő napsugár:
Isten! jóságodnak malasztitól
Megteljesűlt a földhatár!
Jó atyánk! hű szerelmed látván
A földön s a lelkek világán:
Keblünk, mint a patak megárad,
S kiöntjük néked hő hálánkat!
Világosság hatalmas Istene,
Ki a reggelnek ura vagy!
Ki adsz a földnek fényt és harmatot:
Fényt s harmatot lelkünknek adj!
A halandó szem messze nem lát,
Küldd hozzánk a szent hit világát!
S erénynek harmatja csillogjon
Lelkünkben, békés olajágon.
Ki a reggelnek ura vagy!
Ki adsz a földnek fényt és harmatot:
Fényt s harmatot lelkünknek adj!
A halandó szem messze nem lát,
Küldd hozzánk a szent hit világát!
S erénynek harmatja csillogjon
Lelkünkben, békés olajágon.
II.
ESTVE.
Hálaadásnak szent oltáraként
Piros tűzben ég napnyugot;
Oltárrá váljatok mi szíveink,
S lobogjon hálalángotok!
Isten! hű karjaid vezérlik
Az embert a nap lementéig;
S felette áll az éj fekete
Szakán angyalid őrizete.
Piros tűzben ég napnyugot;
Oltárrá váljatok mi szíveink,
S lobogjon hálalángotok!
Isten! hű karjaid vezérlik
Az embert a nap lementéig;
S felette áll az éj fekete
Szakán angyalid őrizete.
Egy áldásteljes nappal újolag
Meghosszabbítád életünk;
Jóságodtól jött béke és öröm,
Tied hálánk, dicséretünk!
Kit közülünk bú-bánat ére:
Irt nyújtál szívének sebére,
Az árvák könnyeit te látád,
Tudtad az özvegy sóhajtását.
Meghosszabbítád életünk;
Jóságodtól jött béke és öröm,
Tied hálánk, dicséretünk!
Kit közülünk bú-bánat ére:
Irt nyújtál szívének sebére,
Az árvák könnyeit te látád,
Tudtad az özvegy sóhajtását.
Csak benned bízunk hát ez éjen is,
Ki nappal jó atyánk valál;
Oh Isten, őrködjél erőtelen
Teremtésidnek álminál!
Hadd nyúgodjék meg testünk-lelkünk,
S engedj békességben fölkelnünk!
Vagy ha eljösz értünk az éjen:
Add, hogy csendes halálunk légyen!
Ki nappal jó atyánk valál;
Oh Isten, őrködjél erőtelen
Teremtésidnek álminál!
Hadd nyúgodjék meg testünk-lelkünk,
S engedj békességben fölkelnünk!
Vagy ha eljösz értünk az éjen:
Add, hogy csendes halálunk légyen!
