Kosztolányi Dezső: TESTVÉRI ÜDVÖZLET AZ EMBEREKHEZ
TESTVÉRI ÜDVÖZLET AZ EMBEREKHEZ
Ada Negri
Üdvözlégy, testvér, -
Jól tudom, nem ismersz,
de, látod, a neved én sem tudom. -
Itt, hol találkoztunk, a nagy uton,
lüktetve ver az élet ütere
és mennydörög a durva kocsilárma.
Loholva fut mindenki messze tájra,
egy álom-ábránd, fájdalom után.
Mindenki öklel, esztelen tusázik. -
De én rád nézek - egy szemvillanásig -
és a dörgő téren búcsút kiáltok
az idegennek, én az idegen:
- Üdvözlégy, drága testvér - úgy legyen. -
Mit bánom én, hogy honnan tartasz erre,
ki vagy, mit akarsz, holnap mit csinálsz.
Mit bánom én, hevit-e kapzsi láz. -
Hisz sajgó méhből születtél te is!
Tenéked is ugyanaz a húsod,
az ősi jármot görbedezve húzod,
és vár reád a sanda Árnyalak
kapuk mögött, csöndes, sötét sarokban,
és egyszer biztosan elédbe toppan:
te, ki zokogtál, ahogy én zokogtam,
állj meg szavamra az élet-hegyen:
- Üdvözlégy, drága testvér - úgy legyen.
Jól tudom, nem ismersz,
de, látod, a neved én sem tudom. -
Itt, hol találkoztunk, a nagy uton,
lüktetve ver az élet ütere
és mennydörög a durva kocsilárma.
Loholva fut mindenki messze tájra,
egy álom-ábránd, fájdalom után.
Mindenki öklel, esztelen tusázik. -
De én rád nézek - egy szemvillanásig -
és a dörgő téren búcsút kiáltok
az idegennek, én az idegen:
- Üdvözlégy, drága testvér - úgy legyen. -
Mit bánom én, hogy honnan tartasz erre,
ki vagy, mit akarsz, holnap mit csinálsz.
Mit bánom én, hevit-e kapzsi láz. -
Hisz sajgó méhből születtél te is!
Tenéked is ugyanaz a húsod,
az ősi jármot görbedezve húzod,
és vár reád a sanda Árnyalak
kapuk mögött, csöndes, sötét sarokban,
és egyszer biztosan elédbe toppan:
te, ki zokogtál, ahogy én zokogtam,
állj meg szavamra az élet-hegyen:
- Üdvözlégy, drága testvér - úgy legyen.
A távoli szelíd bölcsőre kérlek,
anyád szavára, hogyha volt anyád,
aki szelíd dalával búgta át
ábrándozó gyermeknyugalmadat;
tűnt örömödre és sok-sok könnyűdre,
a bús reményre, amely sírba dűlt le
s szivedbe porlad, mint pici halott;
az élet titkos ösztönére, esdek;
a vágyra, mely tüzet ad a nemesnek
s előrehajtja a jövő felé;
hitemre és hitedre, kedvesem,
- Üdvözlégy, drága testvér - úgy legyen.
anyád szavára, hogyha volt anyád,
aki szelíd dalával búgta át
ábrándozó gyermeknyugalmadat;
tűnt örömödre és sok-sok könnyűdre,
a bús reményre, amely sírba dűlt le
s szivedbe porlad, mint pici halott;
az élet titkos ösztönére, esdek;
a vágyra, mely tüzet ad a nemesnek
s előrehajtja a jövő felé;
hitemre és hitedre, kedvesem,
- Üdvözlégy, drága testvér - úgy legyen.
Vidám köszöntésem ujjongva szálljon
a néphez, amely itt megy lassudan:
a nőhöz, aki fátylasan suhan,
egy árny az árnyban, a falak alatt;
kit gond, szerelem űz: a tengerészhez,
takácshoz, aki büszke kedvet érez
a munka estjén és vígan dalol;
a haldoklóhoz, költőhöz, gyerekhez,
ki álmodik, hivén, jövője szebb lesz,
és másnap a zaj dörgő ritmusán
vígan tovább rohan, veled s velem:
- Üdvözlégy, most és mindig - úgy legyen.
a néphez, amely itt megy lassudan:
a nőhöz, aki fátylasan suhan,
egy árny az árnyban, a falak alatt;
kit gond, szerelem űz: a tengerészhez,
takácshoz, aki büszke kedvet érez
a munka estjén és vígan dalol;
a haldoklóhoz, költőhöz, gyerekhez,
ki álmodik, hivén, jövője szebb lesz,
és másnap a zaj dörgő ritmusán
vígan tovább rohan, veled s velem:
- Üdvözlégy, most és mindig - úgy legyen.
