IV. SZÍN.
A barlang előtt.
Belarius, Guiderius, Arviragus jönnek.
GUIDERIUS.
Körültünk van a zaj.
Körültünk van a zaj.
BELARIUS.
| Kerűljük el! |
ARVIRAGUS.
Mi örömet lelünk életünkbe’, ha
Tettől, kalandtul üvjuk?
Mi örömet lelünk életünkbe’, ha
Tettől, kalandtul üvjuk?
GUIDERIUS.
Rejtőzésünkben? Így a rómaik
Mint britteket megölnek, vagy megtartnak
Mint barbár, természetlen lázadókat,
Mig hasznunkat veszik, s megölnek aztán.
| S mi reményt |
Mint britteket megölnek, vagy megtartnak
Mint barbár, természetlen lázadókat,
Mig hasznunkat veszik, s megölnek aztán.
BELARIUS.
Fiuk, menjünk magasb, biztosb hegyekre.
Királyunk pártján nincs helyünk: Cloten
Holt hireért (idegenek levén
S be nem sorzottak) hol tartózkodásunk
Miatt kérdőre vonnának, s kicsikarnák
Belőlünk, mit tevénk, mire a válasz
Kínpad s halálunk lenne.
Fiuk, menjünk magasb, biztosb hegyekre.
Királyunk pártján nincs helyünk: Cloten
Holt hireért (idegenek levén
S be nem sorzottak) hol tartózkodásunk
Miatt kérdőre vonnának, s kicsikarnák
Belőlünk, mit tevénk, mire a válasz
Kínpad s halálunk lenne.
GUIDERIUS.
Mely ily időben nem méltó tehozzád,
S nekünk kevés.
| Ez csak aggság, |
S nekünk kevés.
ARVIRAGUS.
Hogy ránk pazarlják idejök’, megtudni,
Hová valók vagyunk, holott már hallják
A római mének mint nyeritenek,
Látják az őrtüzet, s szemök, fülök,
Mint most, oly szörnyen tele van.
| Nem is valószinü, |
Hová valók vagyunk, holott már hallják
A római mének mint nyeritenek,
Látják az őrtüzet, s szemök, fülök,
Mint most, oly szörnyen tele van.
BELARIUS.
Ismernek engem ott: sok év Clotent,
Bár ifjan láttam, lám ki nem törölte
Emlékemből: s nem is érdemli a
Király szolgálatom’ s ragaszkodástok’,
Kik neveletlen éltek itt, hol biztos
Csak e zord élet, úgy, s hol nincs remény
A módra jutni, mit igért bölcsőtök:
A forró nyárban asztok, és a tél
Megtöppedt nyomoréki vagytok.
| Sokan |
Bár ifjan láttam, lám ki nem törölte
Emlékemből: s nem is érdemli a
Király szolgálatom’ s ragaszkodástok’,
Kik neveletlen éltek itt, hol biztos
Csak e zord élet, úgy, s hol nincs remény
A módra jutni, mit igért bölcsőtök:
A forró nyárban asztok, és a tél
Megtöppedt nyomoréki vagytok.
GUIDERIUS.
Jobb hát meghalni is. Fegyverre, kérlek:
Engem s öcsémet nem ismernek; téged
Kit már feledtek, s meg is változál,
Nem kérdezhetnek.
| Úgy |
Engem s öcsémet nem ismernek; téged
Kit már feledtek, s meg is változál,
Nem kérdezhetnek.
ARVIRAGUS.
Megyek: úgy is nem láttam még soha
Emberhalált; s vért is alig csak gyáva
Nyulét s buja kecskéét s más vadét;
Lovon se ültem, csak a melynek ily
Lovagja volt, mint én, mely nem viselt
Se zablát sem patkót patáján. Szégyen
A napba néznem, és áldott világa
Jótéteményét vennem és szegényen
Homályban élnem eddig.
| E világos napra, |
Emberhalált; s vért is alig csak gyáva
Nyulét s buja kecskéét s más vadét;
Lovon se ültem, csak a melynek ily
Lovagja volt, mint én, mely nem viselt
Se zablát sem patkót patáján. Szégyen
A napba néznem, és áldott világa
Jótéteményét vennem és szegényen
Homályban élnem eddig.
GUIDERIUS.
Az égre. Ha megáldasz s engeded,
Több gondom lesz magamra; ám, ha nem:
Érdemlett sorsom érjen el a rómaik
Kezéből.
| Én megyek, |
Több gondom lesz magamra; ám, ha nem:
Érdemlett sorsom érjen el a rómaik
Kezéből.
ARVIRAGUS.
Amen, engem is.
Amen, engem is.
BELARIUS.
Okom, ti olyan semmibe vevén
Élteteket, megtört enyimmel többet
Törődnöm? Véletek megyek, fiuk.
Ha harczotokban esnék meg haláltok,
Ez ágyon engem is feküdni láttok:
Gyerünk! (Magában.) Időt nem várnak: a vér haragban ég,
| Van-e |
Élteteket, megtört enyimmel többet
Törődnöm? Véletek megyek, fiuk.
Ha harczotokban esnék meg haláltok,
Ez ágyon engem is feküdni láttok:
Gyerünk! (Magában.) Időt nem várnak: a vér haragban ég,
| S kitör a fejedelmi ivadék. | (Elmennek.) |
