III. SZÍN.
Uj hírért vissza: hogy van a királyné?
Fia eltüntén láza van; a baj
Miatt veszélyben élte. Oh egek,
Hogy sujtotok egyszerre! Imogen,
Boldogságom nagy része nincs; királyném
Reménytelen ágyon, s ép midőn félelmes
Had készül ellenem; fia, ki most
Úgy kellene, nincs: ez lesujt s reményem
Vigaszra elhagyott. De téged, ficzkó,
Kinek szökésiről kell tudni, bár
Oly együgyüt mutatsz, megvallatunk
Kemény kinzással.
Éltem, sir, tied, |
Hogy úrnőm hol van, sem mért távozott
S mikor fog visszatérni. Kérlek, fenség,
Tarts hű szolgádnak.
Jó uram, ez itt |
Merek hűségeért; jobbágyi tisztét
Hűn fogja teljesíteni. Clotent
Nagy buzgalommal keresik s meg is
Lelik bizonynyal.
Zavaros idők! |
Gyanunk’ függőben tartjuk.
Kérlek, fenség, |
Partunkra szálltak, a senatus által
Küldött nemességgel kiegészitve.
Csak most fiam s királyném jó tanácsát!
A halmaz megzavar.
Jó fejdelem, |
A készület; ha több jön, többnek is.
Inditani kell csak már az erőt,
Mely inditásra vár.
Köszönöm. Jerünk. |
Mit Róma hoz, attól nem félek én;
De az busít, mi itt történik. – El! (Elmennek.)
Uram hirét se hallám, a mióta
Megirtam Imogen halálát; úrnőm
Hirét se, ki pedig sürü ujságot
Igért; s Clotent mi érte, nem tudom.
Mindenben megakadtam: különös!
Az égnek kell működni. Álnokságom
Hüség: hütlen vagyok, hogy hű lehessek.
Hogy szeretem hazám’, mutassa meg
E harcz a királynak is, vagy essem el!
Idő tisztázzon minden más zavart.
Jó sors sajkát pőrén is révbe hajt. | (Elmegy.) |