V. (A középső kép: Viharos tenger Háború)
V. (A középső kép: Viharos tenger Háború)
A fény tűnik. Borúl a láthatár.
Nehéz kék színben villódzik a tenger,
Meleg fuvalmak járnak erre már.
Nehéz kék színben villódzik a tenger,
Meleg fuvalmak járnak erre már.
A víz már szinte mozdulna, de nem mer,
Lázítón bujtják tikkasztó szelek
S riadtan néz a vízben járó ember.
Lázítón bujtják tikkasztó szelek
S riadtan néz a vízben járó ember.
S ott távol már, a horizont meleg
Lilás ködén lapossan kél a hullám
S fojtott zúgással lassan közeleg.
Lilás ködén lapossan kél a hullám
S fojtott zúgással lassan közeleg.
Most átcsap! Más jön, bátrabban nyomulván
– Mély búgás tölti s döbbenti füled –
És meginogsz ólmos, ütő lehulltán.
– Mély búgás tölti s döbbenti füled –
És meginogsz ólmos, ütő lehulltán.
Megint! Mi ez? S lecsap a rémület
Szivedre, mint búvó madárra héja
S domb dombra kél s már csipkés szélü lett
Szivedre, mint búvó madárra héja
S domb dombra kél s már csipkés szélü lett
S kipattogzik a hab fehér taréja
S nyargal feléd s rázza a víz felett
Hószín sörényét a hullám karéja.
S nyargal feléd s rázza a víz felett
Hószín sörényét a hullám karéja.
(Hinnéd: száguldó bárányfellegek,
Viszás egük a víz sötét mezője…
Vagy állnak tán s a víz rohan veled?)
Viszás egük a víz sötét mezője…
Vagy állnak tán s a víz rohan veled?)
S bősz hullámot vet már a hang is tőle
– Míg nyúgodott, volt Csend, nagy óceán –
Mély búgásnak lendül hullámtetője,
– Míg nyúgodott, volt Csend, nagy óceán –
Mély búgásnak lendül hullámtetője,
Vad harsogó hangörvény zúg le rám
És felsüvöltve sistereg a habja
S fülem veri, mint sziklát part fokán.
És felsüvöltve sistereg a habja
S fülem veri, mint sziklát part fokán.
…Már gyermekénél ifjabb lett az apja,
Aggnál halódóbb izmos sok legény!
Habját a víz már ajakáig csapta
Aggnál halódóbb izmos sok legény!
Habját a víz már ajakáig csapta
S nem tágul melle soha már legén
Friss, deres ősznek, százillatu nyárnak
S nem vídul vére tavasz melegén!
Friss, deres ősznek, százillatu nyárnak
S nem vídul vére tavasz melegén!
A hullámvölgyben fáradt aggok járnak,
Csak térdig vízben, mint a gyermekek
S eloldódik keze sok ifju párnak,
Csak térdig vízben, mint a gyermekek
S eloldódik keze sok ifju párnak,
S itt is, ott is a vízbe pergenek
Gyöngyök, miket fűzött örökös láncra
A téphetetlen, örök szeretet!
Gyöngyök, miket fűzött örökös láncra
A téphetetlen, örök szeretet!
És mind vadabb lesz a hullámok tánca,
Most térdig ér, majd ajkig visszacsap,
Ó arcom már redőzi vénség ránca
Most térdig ér, majd ajkig visszacsap,
Ó arcom már redőzi vénség ránca
S a szívem egyszer gyermek, egyszer agg.
S csak zúg a szél és vérszinű habokba
Száll süllyedőn s merült el már a nap.
S csak zúg a szél és vérszinű habokba
Száll süllyedőn s merült el már a nap.
– Nagy óceán! Örök tűzzel ragyogva
Pihensz meg majd, ha a vész elhalad,
Villódzó fényed langal mind nagyobbra,
Pihensz meg majd, ha a vész elhalad,
Villódzó fényed langal mind nagyobbra,
Mert millió szív, forró mint a nap,
Ó millió nap, tiszta lánggal égvén,
Hanyatlott mély vizedbe s víz alatt
Ó millió nap, tiszta lánggal égvén,
Hanyatlott mély vizedbe s víz alatt
Nyugosznak már: az idők örök mélyén!
