IV. (Szárnyas oltár az Idő tiszteletére. A baloldali kép: A csendes tenger)
IV. (Szárnyas oltár az Idő tiszteletére. A baloldali kép: A csendes tenger)
Rémlett, hogy lábam a templomba lép.
A szentély mélyén festett szárnyas oltár
S már tündöklött a baloldali kép:
A szentély mélyén festett szárnyas oltár
S már tündöklött a baloldali kép:
Az óceán! (s árja köröttem volt már)
Nyugvó szinén se hab, se egy redő
S láttán zendült szivemben régi zsoltár.
Nyugvó szinén se hab, se egy redő
S láttán zendült szivemben régi zsoltár.
S tudtam: e nyugvó tenger az Idő.
Szűz ős vizének nincs seholse partja
S határtalan határa széditő.
Szűz ős vizének nincs seholse partja
S határtalan határa széditő.
Amott sekély: kis gyermekek csoportja
(Mint hűs vizet, próbálgatva sokáig)
Kristálytükrét csak lábujjal tiporja.
(Mint hűs vizet, próbálgatva sokáig)
Kristálytükrét csak lábujjal tiporja.
Nagyobbak vízben járnak már bokáig
S fogódznak játszva nevető füzérbe,
Mely elpereg s új koszorúra válik.
S fogódznak játszva nevető füzérbe,
Mely elpereg s új koszorúra válik.
Ott szűzek gyenge combját már elérte
A néma ár s holt tükrén lassan gázol
S villan merengő ifjak barna térde.
A néma ár s holt tükrén lassan gázol
S villan merengő ifjak barna térde.
S szemükben látod már, ha jól vigyázol,
Hogy egy tekintet másnak lángján lobban,
Kéken nevet s az éj szinével gyászol.
Hogy egy tekintet másnak lángján lobban,
Kéken nevet s az éj szinével gyászol.
Ott kéz remeg a kézben már titokban
S övig vízben simulnak össze párok
És sülyedőn fogódznak egyre jobban.
S övig vízben simulnak össze párok
És sülyedőn fogódznak egyre jobban.
– És én is, ím, övig már vízben járok.
Magános szirt, küzdök a néma árral
S előttem nyílnak uj látóhatárok. –
Magános szirt, küzdök a néma árral
S előttem nyílnak uj látóhatárok. –
S a vak vizet hasítják már csak vállal
Bús férfiak s elnéznek messze rajta,
Már elborúló szemnek sugarával.
Bús férfiak s elnéznek messze rajta,
Már elborúló szemnek sugarával.
S már szint a víznek szintjén reszket ajka
Sok fáradt aggnak s elmerülni vágyik,
Bús óceánon rég hányódó sajka!
Sok fáradt aggnak s elmerülni vágyik,
Bús óceánon rég hányódó sajka!
És érzitek? Nő, egyre nő az ár itt,
Eltűnnek aggok, lassan elmerülve
S a víz dagad, válltól már szinte szájig.
Eltűnnek aggok, lassan elmerülve
S a víz dagad, válltól már szinte szájig.
S míg jár szemem, a láthatárt kerülve,
Mind mélyebb vízben jár nő, ifju, gyermek
S az óceánra, habját meg se gyűrve,
Mind mélyebb vízben jár nő, ifju, gyermek
S az óceánra, habját meg se gyűrve,
Finom zápor szitál: a hulló percek.
