Babits Mihály: Haza a telepre
a villanyos a sötétbe fut.
az ég, a föld megint megürül.
kék villanások a sín alatt.
Rideg hátad mögött, Budapest!
szeszgyár, kis korcsma, köz-szerelem.
hol nappal a korcs kintorna rí,
nyögi párzó macska a háztetőn,
kitettje, iszonyu kényszerét.
fölött a kocsink s fordulva himbál
hirtelenebbül a nappalinál.
s a pesti lapos Kálvária!
tüzet vörös-izzón, nagy kerek ablak.
ó régi éjek! régi magány!
Vagy hol van az álom, oldani engem?
Félek egyedül már, mint temetőn,
Ó kocsira! vissza! fénybe! körutra!