204. sz., szeptember 3. SZEGED, SZEPTEMBER 2.

Full text search

204. sz., szeptember 3.
SZEGED, SZEPTEMBER 2.
Gyakran bámultuk a nyugati államok népeiben az egykedvűséget, mellyel a politikai események lefolyását nézik, s hajlandók voltunk mellünket verve kicsapongó, túlélénk pártmozgalmainkat a nagyobb politikai érettség tüneményének és bizonyítékának venni.
Aki azonban figyelemmel kíséri Szeged újjászületésének mozzanatait, aki behat a részletekbe és olvasni igyekszik a nép lelkében, hogy abból, amit észlel, levonhassa az általánosabb tanúságokat, olyanokat tapasztalhat, amik lényegesen módosítani fogják a politikai érettségről elterjedt nézeteket.
Alig van város Magyarországon, ahol élénkebb politikai pártélet hullámzott volna, mint Szegeden az árvíz előtt. A nép öt politikai pártkörben volt szervezve, mely körök egymással folytonos érintkezésben maradtak, s együttesen jártak el minden nevezetesebb kérdésben. A politikai harcokban utóbbi időben vereséget szenvedett intelligencia pedig, bár két táborba oszolva, szintén a kellő percben mozgósítani tudta azt az erőt, mellyel rendelkezik, mely azonban a számarányra nézve kisebbség volt.
A körök minden egyes kérdéshez hozzászóltak, minden egyes kérdésben állást foglaltak. A népgyűlések napirenden voltak s határoztak, fölírtak, bizalmat vagy bizalmatlanságot szavaztak egyes politikai szereplőknek, amint éppen a vezetők céljainak megfelelt.
A nép azt hitte, hogy ilyen tényeivel befolyást gyakorol a világ, az ország eseményeire! Pedig csak eszköze volt egyes ember határtalan, képessége által nem indokolt dicsvágyának.
Az árvíz után megváltoztak a viszonyok. Megmaradt ugyan a kép kerete, de a színei elmosódtak. A körök ugyan még léteznek, de nem többé a gőzerővel működő tevékenység.
Szeged népe félrelökte a politikát, mert dolgozik: dolgozik saját föltámasztásán, városának fölépítésén. A gondolkodását nem a közügyek, tágabb értelemben, hanem a saját s városa ügyei foglalkoztatják. S ez az a tér, melyen a népkörök működése valóban üdvös és hasznos.
A népkörök hozzászóltak a szegedi kölcsön kérdéséhez s pedig kellő mérséklettel, helyesen. Továbbá intézkedtek arról, hogy a körök tagjai könnyen és olcsón jussanak az építési kölcsönhöz, s ezzel valódi szolgálatot tettek polgártársaiknak. Mindezeket tették a körök többnyire saját kezdeményezésükből természetes, józan eszüket követve. Belátták a körök elnökei s választmányai, hogy Szeged népének most nem a meddő magas politikával való foglalkozás, a tüntetés vagy vádaskodás, hanem a munka, a komoly kitartással folytatott munka kell.
Ebben a fényben meg van fejtve az is, hogy miért nem politizálnak más nemzetek annyit, mint mi szoktunk volt: éppen azért, mert többet dolgoznak, mint mi. Az árvíz, mely Szeged népét fokozott tevékenységre serkenti, sőt kényszeríti, rögtön ki is gyógyította abból a végzetes hibából, mely hibája közös ez ország összes népével, az időpazarlásból, a szükségtelen, boros kancsó melletti politizáló szapulásból.
Kívánatos, hogy a kigyógyulás gyökeres legyen és ne kövesse a recidiva, a régi bajba való visszaesés.
Szeged még nem elég gazdag arra, hogy a fölösleges politizálás fényűzését megengedhesse magának. Nem mintha azért kívánatos volna, hogy hideg közönnyel szemlélje a haza sorsának fordulásait, nem mintha azért politikai elveitől elpártolni vagy politikai jogai gyakorlásáról lemondani kellene. Korántsem. Amikor eljön annak az ideje, hogy a szavazó urnánál érvényesíteni kell a törvényadta befolyását, kövesse meggyőződését, szavazzon arra, akiben megbízik, de ne használtassa föl magát egyéni, önző célokra, ne raboltassa el drága idejét és lelki nyugalmát egyik-másik demagóg által. Nem is lehet Szegednek emiatt szemrehányást tenni. Itt az idén nem uralkodott hivalkodó politizálás, még a népkörök is megpihentek s mindössze Lajos napját ünnepelték meg.
Összegyűltek, hogy hazánk nagy fia iránti szeretetünknek kifejezést adjanak. A népkörökben Kossuthról mondottakat aláírja minden jó hazafi. Kossuth azonban nem egy politikai párté, hanem a hazáé s a nevével pártérdekből űzött kultusz sem volt eddig képes nevének fényét elhomályosítani.
Aki azonban Kossuthot tiszteli, nemcsak a nagy hazafit tiszteli benne, hanem egyúttal a tántoríthatlan elvhűséget, melynek ő mintaképe. Ilyen alkalommal szánalmas mosolyt gerjeszt ama látvány, hogy némely törpe miként kapaszkodik az óriás vállaira. Mulattató jelenet, ha Bakay Nándor biztosítja Kossuthot a szegediek változhatatlan elvszilárdságáról, ugyanaz a Bakay, aki már minden ez országban létező pártot végig próbálgatott, míg végre a függetlenségi pártban kikötött, melynek elvei mellett mandátumot bírt kiszédelegni.
Kossuth Lajos és Bakay Nándor! Ez a két név egymás mellett, már magábanvéve jó politikai élc! Kossuth, aki elveihez való ragaszkodásában önkényt tűri a száműzetés keserűségeit, és Bakay, ki jóllakott a királyi biztosság udvarán és az állami szállítmányok asztalán, és ebédutáni álmát alussza ismét az olcsó népszerűség árnyékában.
A kijózanodott szegedi nép azonban már kiismerte Bakayt is. Hiába indítványoz már Bakay üdvözlő táviratok küldését Kossuthhoz. Az üdvözlet elmegy, de Bakay csillaga azért föl nem tűnik többé.
A szegedi nép pedig dolgozik, s mit sem törődik azokkal, kik munkájában háborgatni akarják.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi