szeptember 15. 255. sz.,
szeptember 15.
255. sz.,
255. sz.,
(Keleti rege a keleti kérdéshez)
Mirza-Schaffi, a híres perzsa költő, szegény ember volt. Egyszer a kalifa elolvasta egy költeményét, amely neki nagyon megtetszett s magához hívatván így szólott hozzá:
– Mirza-Schaffi, te szépen verselsz, – az utolsó költeményed megtetszett, kívánj valamit és azt én bizonyára teljesíteni fogom.
Mirza-Schaffi azt kívánta, hogy vegye őt a kegyelmes Kalifa udvarába, a fényes udvaroncok közé.
– Nem lehet, Mirza, mondá a Kalifa, – minden hely be van töltve.
– Hallgass reám, kegyelmes Kalifa. Meg fogsz győződni, hogy nem kívánok lehetetlent. Töltess meg egy poharat egészen színig vízzel, úgy, hogy egy parányi csepp nem sok, de annyi se férjen bele, a benne lévőn kívül.
– Különös kívánságaid vannak, Schaffi – mondá a Kalifa. – Ám teljesítem.
Megparancsolá a szolgáknak, hogy töltsenek tele csordultig vízzel egy poharat.
– Vizsgáld meg a poharat, uram – szólt a költő –, s mondd: tele van-e egészen, ha belefér-e egy csöpp is?
– Egyetlen csöpp sem – válaszolá a hívek uralkodója.
Ekkor Mirza Schaffi egy rózsát vőn elő, s letépvén annak egyik leggyönyörűbb szirmát, a hullámzó, rengő vízbe dobta.
És csodák csodája, dacára, hogy a pohárba már semmi sem fért, a víz mégsem csapott ki s nem ömlött szét, hanem a rózsaszirom könnyedén, lágyan úszott, ringott rajta, mint egy parányi tündérszárny…
– Látod, nagy Kalifa. A pohár már egészen tele volt s a rózsa mégis elfért benne s jól odaillik…
– Meggyőztél, Mirza-Schaffi. Igen, te is elférsz még az udvaromnál.
———————————————————
Ez a perzsa rege, akár igaz, akár nem, így magában is igen szép, – legszebb benne azonban az, hogy Andrássyra is ráillik.
Azzal a különbséggel, hogy ő nem nagy költő, hanem nagy komédiás, s hogy mikor ő dobta, vagyis dobálta bele a csordultig megtelt pohárba azt a rozmaringszálacskát Kassán, a telt pohárból kicsordult a víz.
Pedig elegen eleget mondták neki, hogy a pohár tele van.
Hja, ő is azt hitte, amit Mirza-Schaffi, hogy egy rozmaringszál az ő politikájából a tetején – még tetszeni fog nekünk.
