július 5. 184. sz.,
július 5.
184. sz.,
184. sz.,
A »Magyarország s Nagyvilág«-ban Porzó annyira elkényeztette már közönségét szellemdús tárcáival, hogy amikor aztán nincs Porzó tárca, az olvasó duzzogni kezd.
Kelletlenül forgatja kedvenc lapját s önkéntelenül is keresi benne a tárcát, mely máskor minden hiányt olyan szépen kárpótol és eltakar.
Bizony nincs! Siváran terpeszkednek előtted a megszokott hasábok, de szemed elfordul tőlök és elgondolkozol, hogy milyen különös lenne, teszem azt, ha ez a mostani szám kelet nélkül, úgy negyven év múlva valamely irodalmi történész kezébe vetődnék, kinek kötelessége lenne felfedezni: melyik korból maradt reánk e nyomtatvány?
Feltenné pápaszemét s végigfutna a tekintélyes lap közleményeinek íróin, Fürjes Károly, Dengi János, Malomhegyi István, Déry Gyula és a többieken.
Átfutva, mondom, e neveket, szomorúan letenné a pápaszemet s így tépelődnék:
»Nincs tökéletes tudomány a világon! Istenem, mikor, melyik korban éltek és grasszálhattak ezek az urak a literatúrában?…«
…És a nyomozó irodalomtörténet nem fogja kisüthetni soha… soha…
*
A »Magyarország s Nagyvilág« is legalább úgy válogassa meg a közleményeit, mint ahogy a »Vasárnapi Ujság«, mely a »Déryné naplóját« közli egy félév óta.
»Már ez aztán vonzó olvasmány«, olvadozik a »Főv. Lapok« múltkori újdonsága; – és valóban kockáztatott vakmerőség is lenne a szerkesztőt megróni amiatt, hogy kétségkívül legjobb anyagi egzisztenciának örvendő lapjában miért nem ad e helyett új műveket, mert helyes logikával felelhetné:
A Déryné naplója jó dolog! Egyszer egy vidéki lap közölte és tetszett. Azután Vahot közölte ezelőtt tíz évvel a »Napkelet«-ben és akkor is tetszett. Most én közlöm – és most is tetszik a »Fővárosi Lapok«-nak.
