augusztus 4. 214. sz.,
augusztus 4.
214. sz.,
214. sz.,
A nép fölemelte szavát, mintegy ösztönszerűleg nehezedvén lelkére a válságos idők teljes tudata.
Maguk az intéző körök is belátták, hogy a pillanatok mindinkább komolyodni kezdenek. A beborult, sötét láthatáron az egyedüli világos pontok a – muszka őrtüzek, melyeknek a füstjét felénk hajtja a szél…
[……]
Anglia arra vár, hogy mi mit fogunk cselekedni! Az egész világ szeme rajtunk függ. A jövő napok méhe, úgy lehet, nagy eseményekkel terhes… minden lázban van… de azért a magyar országgyűlést mégsem híjják össze.
Tisza úr fölöslegesnek tartja. Nos talán igaza is van. Eddig még megszavazták mindazt, amit kívánt, ezután is meg fogják tenni. Minek tehát ide fárasztani az aratás dolgaiba mélyedt tekintetes urakat. Majd gondolkozik és cselekszik ő helyettük is. Neki is, nekik is kényelmesebb így – mert az egér is szabadabban cincog, ha messze tudja a macskákat.
Igaz, hogy egyrészt nem tréfadolog olyan nagy felelősséget viselni, mint Tisza úr a keleti kérdéssel szemben, de a miniszterelnök úr körülbelül úgy gondolkozik, hogy nincs akkora asztag a világon, amely egy ügyes egeret agyonnyomhatna.
Aminthogy nincs is! De már aztán mégis rendén lenne, hogy ilyen fontos időben a nemzet képviselete is megkérdeztessék.
Vagy a nemzet képviselete csak arra való, hogy a költséget szavazza meg majd, ab invisis a »fait accompli« után?
No, no… Nem jó a tűzzel játszani!
*
A törökök azonban, minden úgy mutatja, belátták, hogy senki sem mozdul segítségükre, s maguk fogtak a dologhoz. Diadalmas csaták hírét hozta meg tegnap a villanyos drót… Örül is az esetnek boldog, boldogtalan, de senki sem úgy, mint a Tisza Kálmán »csúnyábbik« lapja, a »Magyar Hirlap«. Ezt a nagy örömet ekként írja le a jeles újság szórul-szóra: »Vettük a török győzelmi hírt, ittunk is bort a törökök egészségére sokat (Telik Tiszától) s hozzájárulván az öröm, be vagyunk rúgva tökéletesen.«
A »Magyar Hirlap«-ot eszerint tegnap tökéletesen berúgott állapotban írták meg érdemes összecsinálói.
Mi nem vettünk észre rajta semmi változást.
*
A süllyedő hajóról menekülnek a patkányok.
A török győzelmek legelső áldozata a vén Gorcsakoff, aki a berúgott »Magyar Hirlap«-pal ellenkezőleg egyszerre – kijózanodott s beadta lemondását.
Mert hát hiába, erős dolog az a háború! Könnyebb belemászni, mint kimászni. Háborús időkben sok minden eshetik az emberrel.
Lám Gurkó (magyarul uborka) úr is hogy megjárta. Mehemet Ali jó »új seprőnek« bizonyult, midőn a szegény Uborka urat olyan genant helyzetbe hozta a Sipka szoroson belül, hogy se ide, se oda, sem így, sem úgy… Csúnya uborka-szezon ez neki!
Beszélik, hogy Mehemet Ali és Reuf pasa ezen sikerült műveletet az öreg Abdul Kerim haditerve nyomán csinálta.
Bizony még megeshetik, hogy az öreg most veri meg a muszkát, mikor már letétették vele a kardját.
