augusztus 3. 213. sz.,
augusztus 3.
213. sz.,
213. sz.,
Szegény Toldy Pistának már álmodni sem szabad.
Eddig is vámot vetettek az atyáskodó kormányok a jó magyar ember álmaira a lutri által, de azon újítás már egészen a Tisza-rezsim alá esik, hogy az álom büntető cselekményt is képezhet.
Az ember igazán nagyot csodálkozik, midőn arra ébred, hogy Toldy ellen pört indít az államügyész az ismeretes álomtréfa miatt.
Mi is talán csak álmodjuk azt, hogy sajtószabadságunk van.
Franciaországban a császárság idejében, midőn a szabad gondolat foglya volt a hatalmas kényúrnak, ki megteremté a jólétet és a rendet: azon jólétet és rendet, mely Sedanhoz vezetett, a párizsi Figaro 1869-ben rendkívüli »numero fantaisiste«-ot adott néhányszor, melyben egy ízben a komoly tartalomnak szánt rovatban, a Toldy Pistáénál még sokkal erősebb vízió lett közölve, manifesztum, császári kinevezések hosszú sorozata, sőt ami már igazán nem tréfa dolog, még »senatus consultum« is.
Az egész Párizs lázban volt e cikk olvastára; a fantaisiste-ban leírt események csodálatos benyomást tettek mindenkire, de nem úgy, mint megtörtént tények, hanem mint olyanok, melyek jó lenne, ha megtörténnének. A »Tuilleriák ura« maga is bosszús volt a találékony hírlapíróra, ki egy percre szabadságszerető fejedelmet csinált a zsarnokból, hogy egymás mellé állítva az igazit a költöttel, a gondolatoknak irányt adjon – de azért eszeágába se jutott senkinek a »Figaro«-t felségsértéssel vádolni, vagy bármi címen perbe fogni.
Hanem itt Magyarországon, a szólási és sajtószabadság hazájában, nem szabad ám a magas hatalommal tréfálni… mert torkára forr az újságírónak az ő bátorsága.
Vagy hogy csak azért fogta pörbe Toldyt az államügyész – mert nagyon unja magát ebben a kánikulai melegben?
Hadd legyen neki is valami öröme és funkciója szegénynek!
