39. sz., szeptember 26. PETŐFI DÍSZKIADÁSA
39. sz., szeptember 26.
PETŐFI DÍSZKIADÁSA
PETŐFI DÍSZKIADÁSA
Végre tehát bírjuk teljesen Petőfi költeményeit. E napokban jelent meg a pompás album alakú, képekkel illusztrált könyv, minőt még eddig magyar könyvpiacon nem volt alkalmunk látni. Méltó szobor ez halhatatlan Petőfink emlékéhez. A kötés is ízléses és gyönyörű. Petőfinek majdnem minden költeménye benne van, még a tiltott forradalmi versek is. Ezen még eddig nem ismert költeményei közül legnagyobbszerű az »Apostol«, oly költemény, mely nemcsak a mi költészetünknek dicsőségére, hanem a világ bármely irodalmának egyik legdrágább gyöngye lenne. – Méltó, hogy minden magyar elolvassa és lelkesüljön rajta. A könyv ára 16 frt. – Kissé drága kiadás, minélfogva óhajtandó lenne, hogy az Athenaeum-társulat, mely a kiadást rendezte, egy olcsóbb, és ha lehet, még teljesebb kiadást rendezzen. Olcsóbbat azért, hogy a szegényebbek is könnyen szerezhessék meg a »magyar bibliát«, teljesebbet pedig azért, mert még azon tapasztalatra jöttünk, hogy Petőfinek több kiadatlan költeménye is van. – Magam is ösmerem kézirat után egy szép forradalmi költeményét, mely a kiadásból kimaradt. Hitelességéért nem kezeskedhetem, de hangulata s a költő egyéni jellege több mint valószínűvé teszi, hogy csakugyan Petőfinek tollából folyt. Kellemes kötelességünknek tartjuk olvasóinkkal is közölni az akkori idők ezen háborgós szüleményét, melynek címe:
»Újesztendő napján«
Megérte ezt az évet is
Megérte a magyar haza
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik kezünk,
De még azért elbirja fegyverünk
S a merre vág...
Ott hagyja fájó, mély nyomát.
Ott hagyja fájó, mély nyomát.
Haramja csorda képeden
Hogy majd az itélet napon
E bélyeg vádolód legyen
Vádolód az ur isten előtt
És gyujtsa rettentő haragra őt
Te ellened
Ki ránk veszett fogad fened.
De mit az élet nekünk?
Ha lesz is, soká lesz
S mi több, mi főbb,
Az isten könyörületes;
Majd meg kegyelmet adna nekik ő…
Ne várakozzunk; a vérengző
Kutyák felett
Tartsunk magunk itéletet.
Tartsunk oly vér itéletet,
Hogy elborzadjon a világ
Mindaddig szórjuk rájok
A szörnyű halálos nyavalyát
Mig hirmondónak marad csak egy
Ki majd otthon reszketve mondja meg
Hogy jaj neki,
Ki a magyart nem tiszteli!
Nekünk az isten most kevés,
Mert ő nem eléggé kemény,
Hozzád fohászkodom pokol
Ez uj esztendő ünnepén
Öntsd sziveinkbe minden dühödet
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
Mig e gazok
Közül a földön egy mozog.
Megérte ezt az évet is
Megérte a magyar haza
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik kezünk,
De még azért elbirja fegyverünk
S a merre vág...
Ott hagyja fájó, mély nyomát.
Ott hagyja fájó, mély nyomát.
Haramja csorda képeden
Hogy majd az itélet napon
E bélyeg vádolód legyen
Vádolód az ur isten előtt
És gyujtsa rettentő haragra őt
Te ellened
Ki ránk veszett fogad fened.
De mit az élet nekünk?
Ha lesz is, soká lesz
S mi több, mi főbb,
Az isten könyörületes;
Majd meg kegyelmet adna nekik ő…
Ne várakozzunk; a vérengző
Kutyák felett
Tartsunk magunk itéletet.
Tartsunk oly vér itéletet,
Hogy elborzadjon a világ
Mindaddig szórjuk rájok
A szörnyű halálos nyavalyát
Mig hirmondónak marad csak egy
Ki majd otthon reszketve mondja meg
Hogy jaj neki,
Ki a magyart nem tiszteli!
Nekünk az isten most kevés,
Mert ő nem eléggé kemény,
Hozzád fohászkodom pokol
Ez uj esztendő ünnepén
Öntsd sziveinkbe minden dühödet
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
Mig e gazok
Közül a földön egy mozog.
