Vajda Szarvason
Vajda Szarvason
Vajda a Dalhon befejezésekor, 1843-ban, már Szarvason tanárkodott. A közoktatás iránt mindig melegen érdeklődött ugyan, hiszen a pesti lutheránus intézetben helyetteskép is működött s a pesti közös protestáns főiskola tervezetének pályázatán egy lelkes tanulmánynyal versenyzett: de csak ettől az időtől fogva élt egész hivatással az ifjúság nevelésének. A munkában társa és osztályosa Ballagi Mór, s kettejök üdvös hatása a szarvasi főiskolát egyszerre országos hírre emelte. Itt tartotta Vajda a tanuló ifjúságnak és mívelt közönségnek emlékezetes Erkölcsi beszédeit, melyeket kiadásra is összegyűjtött: de merész és szabad szellemök miatt a cenzor följelentésére a kormány vizsgálatot indított ellene s az egyházkerülettől elbocsátását követelte. A pör megindúlt, a kerület ellenállásán azonban megakadt s a költő halála miatt megszűnt. Mert Vajda hirtelen és váratlan 1846 elején elhúnyt. A nemzet legnagyobb lantosa, Petőfi siratta el. Tisztelői 1861-ben sírja fölé díszes emléket állítottak, ama magasztos szavakkal, miket Vajda hirdetett, miket 1848-ban az idő igazolt: Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél, s az igazságtalanság villámot hord keblében. Tehetségével a saját emberöltőjéből meghaladott sokat, nagy jellemével a legtöbbet; mert életében és működésében, cselekedeteiben és írásaiban oly befejezett, oly egész, oly összhangzatos egészet képezett, mint csak igen kevés ember.
