Szabolcsból.
Szabolcsból.
A szabolcsi ezer főnyi, önkénytes őrsereg Patay István, nemzetőrségi őrnagy vezértele alatt sept. 22-én indult Nyíregyházáról Szolnok felé, egyenruhában, de fegyver nélkül, ezt valamint a tovább menetel iránti parancsot is Szolnokon kapandó. A fő- és két alispán személyesen jelentek meg az egyes önkénytesek dolgait elintézni. Minden rendén van, csak az kár, hogy annyi megyei orvos közül egyetlen egy sem adatott a sereg mellé, holott szükség vala rá mindjárt az első állomáson. Vagy tán azért nem adatott, mivel önkényt egy sem ajánlkozék? Ámde az önkénytesek közt is találkozik, ki vasban hozatott be, és bezáratás által kényszeríttetett az eskületételre, a gy–zi birák éjszakának idején kötéllel fogdosták össze a tőlük kivánt önkényteseket, s később az úton 35 vftjával kinálták meg a kötelekben vinczogókat, kik jobbnak látták a summácskát elfogadni s általa önkénytesekké lenni, mint a nélkül jutni el oda, hová már úgy is utban valának. Igaz, ez mind kivétel; hanem illy kivétel megeshetett volna az orvosra nézve is. – Azon falu, melly megyénkben a katonai összeirás ellen fellázadt, a hely szinére kiment törvényszék és megyei nemzetőrség által kellett engedelmességre kényszerittetnie, Lugos volt. Ugy látszik a helyettesítést nem tűrő összeirás helyett újabban rendelt toborzás jótékonyan hat a nép nyugalmára; mert az alsóbb rendeűek közt is vannak ám, kik örömest megerőltetik erszényöket a végett, hogy a szükséget is, és saját érdeköket is kielégítsék. – E napokban kirándulást tevén az alföldre, sept. 20-án a nagykúnokat, mintegy 300-at, láttam Madarasról N.-Várad felé menni, mind lóháton, szűrben, kardosan s elszánt bátorsággal. – A hajduk, ugy látszik, 365nem a Bocskay hajdúi többé*. Önkényteseik Szoboszlón veszteglenek, mert, mint mondják, ruhájok nincsen. – Dcbreczen elhatározta, hogy ezer nemzetőrt, kik sorshúzás állal már ki is választvák, és 300 önkénytest, küldend a haza védelmére. Adja isten, hogy ezen határozat már ne olvadjon el, miként elolvadott már több rendbeli, s ne mondhassa többé egy törvényhatóság sem, hogy a debreczenieknek nem fegyveres, hanem rokka és hizlalás való! Egyébiránt meg kell vallani, hogy a debreczeni nemzetőrség fegyverben szorgalmasan gyakorolja magát; s általában Tiszán tul nem hiányzik a szükséges lelkesedés, mihelyt a haza veszélye érezhetőbben közelít e vidék felé. – B.
Csak várjuk el! Mi meg vagyunk győződve a magyarban nem fogunk csalatkozni s nem a hajdukban sem. – A szerk.
