A lotaringiai herceg általános roham megindítása mellett döntött, és megparancsolta, hogy erőteljesen ágyúzzák a paliszádokat, amely nagyon jó eredménnyel járt. Délután négy óra körül ágyúból adtak jelt a Svábhegyről. A császáriak mentek elől, a kurtina közepét és jobbról a Nagy Tornyot támadták, ahol kétszer verték őket vissza, mielőtt a rés tetején levő paliszádokat elérték volna. Ugyanekkor a brandenburgiak és a hajdúk a balra levő tornyot támadták, lassú, szilárd léptekkel zászlóaljanként vonulva, felhágtak a résre, és állást foglaltak a tetején a paliszádoknál, és tartották magukat. Ezt látva a császáriak harmadszor is felkapaszkodtak a paliszádokig, amelyen sokuk átmászott, és elsáncolták magukat a jobbra levő tornyon, megszállva azt saját embereikkel. Ám egy szóróakna felforgatta a rondella egész tetejét, az embereket és minden mást, ami nem látszott elriasztani minket, sőt a második zászlóalj is állást foglalt, akiket az elsőhöz hasonló módon, egy alacsonyabban lévő szóróakna vagy tűzakna vert vissza. A harmadik [zászlóalj] következett, amikor egy nagy akna robbant fel, amely újból visszaverte őket, ám az állást a császáriak visszafoglalták, és nagy bátorsággal tartották. A lotaringiai herceg mindvégig a rés lábánál állt, biztatva katonáit. A bajorok hasonlóképp elsáncolták magukat a rondellában, behatoltak a palota udvarába, ahol egy üteg volt 9 ágyúval és 4 mozsárral. Egy szász kapitány jutott be elsőként egy kis résen, de úgy találta, hogy a hely túlságosan nyitott és a palota uralja, beszegezte az ágyúkat és a mozsarakat, és visszatért a résben levő sánchoz.